Kora serdülőkoromtól kezdve, ahogy ébredezni kezdett a az intim vágyakozásom, voltak olyan fantáziálásaim, amelyekbe még jómagam is belepirultam. De gyakran feltevődött bennem a kérdése, hogy „Csak én gondolok ilyenekre? Vajon baj van velem? Ugyanolyan mocskos a fantáziám, mint amiket a pornóban is láthatunk?”
A szüzességem elvesztése után már a barátnőimmel is egyre többször volt téma a hancúrozás. Ők is meséltek a kalandjaikról, én is az enyéimről. Nyílt titok volt, hogy a kémiatanár mindannyiunknak bejön, és nem kellene sokat teperjen, hogy valamelyikünket ágyba vigye. Volt köztünk olyan is, akinek a pasija tesója sokkal inkább felborzolta a tollait. De az egyik barátnőm azt is elmesélte nekünk, hogy a barátja mellett gyakran gondol a szomszédjukban lakó lányra. Többször gondolt arra, hogy mennyire izgalmas lenne, ha épp akkor menne át a lány, amikor a szülei nincsenek otthon, és végre közelebb kerülhetnének egymáshoz.
Sose akartam játszani az álszentet, ezekről a témákról mégse tudok beszélni. Megnyugtattak a barátnőim történetei, hogy nekik is vannak tiltott vágyaik – mégse avattam be őket könnyedén.
Mégis voltak olyan időszakai az életemnek, amikor nagyon nehezen tudtam megelégedni a puszta fantáziáimmal.
Pár évvel ezelőtt épp nem volt fix munkahelyem. Felkeresett az egyik unokatestvérem, hogy szükségük lenne valakire, aki a gyerekekkel lenne. Amióta az eszemet tudom, külföldön élnek, így nekem is ki kellett volna menni hozzuk. Így is történt, megbeszéltünk mindent, megvettük a repülőjegyet és már indultam is. Természetesen kíváncsi voltam a családjukra, az életükre, és rögtön az ajánlatuk után le is csekkoltam őket Facebookon. Sajnos nem találtam sok képet kettejükről, inkább a négy gyerekről posztoltak.
Az unokatestvérem és a férje is majd’ 20 évvel idősebbek nálam, kicsit furán dobta össze a gép a családunkat. A nagy korkülönbség miatt nem igazán ismertük egymást, inkább a szüleink tartották a kapcsolatot. A repülőtérre a férje jött elém – akit azelőtt még sose láttam. A fickóval kint ismerkedett meg, amíg a tanulmányait végezte, idővel pedig úgy döntöttek, hogy kint maradnak.
Már a reptéren igencsak meglepődtem a sógoromon, aki egy majdnem két méter magas, piszkosul jóképű, őszülő, de izmos, fiatalos norvég fickó volt. Őszintén szólva az első gondolatom az volt, hogy
„Mit eszik ez a férfi az unokatesómon?” – de azonnal elszégyelltem magam.
Az első napokban nagyon feszélyezettnek tűnt a hangulat, annak ellenére, hogy ők mindent megtettek, hogy otthon érezzem magam. De gondolom ez ezzel járt, hiszen mégiscsak egy idegen érkezett a családba. A hétköznapok általában úgy néztek ki, hogy a szülők a nap első részében dolgoztak, így én vittem a nagyobbakat oviba-iskolába, majd otthon maradtam a legkisebbel. A sógorom dél körül ért haza, az uncsim pedig délután, így mindennap hármasban ebédeltünk.
Volt időnk megismerkedni, kiderült, hogy több közös van bennünk, mint gondoltuk volna. Nagyon jól éreztem magam a társaságában, kimondottan szerettem azokat az órákat, amikor csak mi hárman voltunk otthon: meghitt és békés volt, szerettem ott lenni.
Ennek ellenére megviselt, hogy abban az időszakban nincs párkapcsolatom, hiányzott a kamatyolás.
A sógorom nagyon közvetlen ember, akinek nem esik nehezére a testi érintés. Gyakran simított végig a hátamon, miközben elment mellettem vagy huppant le szorosan mellém a kanapéra. Egyre többször kaptam azon magam, hogy főzés, takarítás közben eljátszom a gondolattal, hogy milyen partner lehet a sógorom az ágyban. Nem volt nehéz az ilyenekről fantáziálni, hiszen gyakran járkált félmeztelenül a házban. Olykor pedig épp az unokatesómmal való romantikázáson kaptam őket. Bevallom: előfordult, hogy kívülállónak, sőt féltékenynek éreztem magam ilyenkor.
Egyik hétvégén, amikor az unokatesómnak továbbképzése volt, mi együtt töltöttük a szombatot. A reggelinél bejelentette, hogy pakolja mindenki a cuccát, megyünk le a partra csobbani egyet. Teljesen bepánikoltam, hiszen azelőtt nem látott fürdőruhában! Amint leértünk a partra, ő azonnal ledobta a textilt, látszott, hogy nem esik nehezére megmutatni a testét. Hamar feltűnt neki, hogy én kicsit szorongok, emiatt nagyon finoman próbálta feldobni a hangulatot. Később többször észrevettem, hogy megbámul – és ez tetszett. Sőt, mi több, igazán izgatott az egész! Elképzeltem a helyzetet, hogy csak ketten vagyunk. Még az sem zavart, hogy tudtam: ő a rokonom férje, a négy kisgyerek apja. Csak érezni akartam őt!
Végül nem történt semmi. Mindvégig próbáltam megelégedni a fantáziával. Habár többször úgy tűnt, hogy a sógoromnak bejövök, mégse adott teljesen egyértelmű jelzéseket. De az igazság az: nem tudtam volna megtenni azt, hogy lefeküdjek egy házas emberrel – még akkor se, ha teljesen idegenek lettek volna számomra. Azóta viszont már tudom, hogy az ehhez hasonló tiltott fantáziák időnként mindenkit megkörnyékeznek. Életünk során vannak olyan tabunak mondható személyek, körülmények, amelyek felizgatnak, de legtöbbször a józan eszünkre hallgatva csak a fejünkbe válaszoljuk meg a „Mi lenne, ha…” kérdést.
Melinda történetét Kedves Gerda jegyezte le.