Kora serdülőkoromtól kezdve, ahogy ébredezni kezdett a az intim vágyakozásom, voltak olyan fantáziálásaim, amelyekbe még jómagam is belepirultam. De gyakran feltevődött bennem a kérdése, hogy „Csak én gondolok ilyenekre? Vajon baj van velem? Ugyanolyan mocskos a fantáziám, mint amiket a pornóban is láthatunk?”

Kora serdülőkoromtól kezdve, ahogy ébredezni kezdett a szexualitásom, voltak olyan fantáziálásaim, amelyekbe még jómagam is belepirultam. De gyakran feltevődött bennem a kérdése, hogy „Csak én gondolok ilyenekre? Vajon baj van velem? Ugyanolyan mocskos a fantáziám, mint amiket a pornóban is láthatunk?”

Gerald Durrell-lel véletlenül találkoztunk össze. Madarak, vadak, rokonok – erre a bizarr címre figyeltem fel, miközben egy üvegajtós könyvesszekrény titkait próbáltam megfejteni. Lakat volt az ajtaján, régi rendszer tulajdona volt mindennel együtt, évekig nem lehetett hozzájuk férni. Így a címek alapján elképzeltem, miről szólhat egy-egy könyv. Ehhez az egyhez mindig visszatértem.

Mindig nagy öröm visszatérni egy számunkra kedves helyre, ahol rég nem jártunk már. Izgatottság és kíváncsiság van bennünk: vajon mi vár ránk ott, és mi változott, mióta utoljára láttuk. Képzeljétek el, milyen izgatott lehetett Petra Collins, brooklyni fotós-filmkészítő, aki húgával, Annával nyolc év után először látogatott el Magyarországra, nagyszülei szülőföldjére.

Eszembe jutott, hogy még el sem meséltem, hogyan lettem Flórababa. Pedig érdekes sztori. Az, hogy már a születésem előtt rólam beszélt az egész család, természetes. De a fene se gondolta, hogy ilyen nagy port kavarok a nevem kapcsán. Anya ilyenkor mérges volt, a nagyi megsértődött, apa letojta, én meg csak kuncogtam. Figyeljetek csak!