A Velencei Karnevál misztikus, színes forgataga pedig csak emeli Velence pompáját. Az idő múlásával az esemény legendás hírnevet vívott ki magának, ma már több, mint három millió ember keresi fel. A riói után ez a leglátogatottabb karnevál a világon. Velence és a karnevál számos írót, költőt és filmrendezőt is inspirált az elmúlt évszázadok során, nem véletlenül. Bár a mondás úgy tartja „Nápolyt látni és meghalni”, egyszer biztosan látni kell a velencei karnevált is!

A velencei karnevál története

A karnevál eredete egészen a középkorig nyúlik vissza. A középkori Velence vibráló, kereskedelmi központ volt, ahol a különböző kultúrák és népek keveredtek. A város lakói kedvelték a szórakozást, és a mindennapi életet színes és élettel teli ünnepekkel töltötték meg. Az egyik ilyen ünnepük volt a karnevál is. Erre utal a „karnevál” szó eredete is, mely az olasz “carne levale” kifejezésből ered, melynek jelentése „hús elhagyása”, utal a böjti időszak előtti utolsó mulatságra. Az események két fő helyszíne mind a mai napig: a Riva degli Schiavoni rakpart és a Szent Márk tér.

A karnevál fénykora a 18. században volt, Casanova idejében, amikor Velence a „Karneválok Városává” vált és kitartott egészen 1797-ig, amikor is a Velencei Köztársaság bukásával, az osztrák uralom alatt megszakadt a karnevál hagyománya. Csak közel két évszázad múltán, 1979-ben éledt újra, és nyerte vissza eredeti pompáját.

Ikonikus karneváli maszkok

Kezdetben a város lakosai titokzatos maszkokat viseltek, hogy elrejtsék az identitásukat és szabadon ünnepelhessenek. A maszkok és a jelmezek lehetővé tették az emberek számára, hogy a társadalmi osztályokra, származásra való tekintet nélkül szabadon szórakozhassanak, megfeledkezve a mindennapok gondjairól és korlátairól. Azonban a maszkok és jelmezek teljesen elrejtették az identitást, így elszaporodtak a bűncselekmények is. A visszaélések elkerülésére szigorú szabályokat vezettek be, például tiltották az éjszakai maszkviselést, illetve az arisztokraták által hordott maszkok (Bauta) használatát a szent helyeken.

A híres velencei maszkok története része az ünnep egyediségének. A négy fajta klasszikus maszk közül a legismertebb a Pestis Doktor, mely az orvosi védőöltözet emlékét őrzi a pestisjárvány idejéről. A Volto, mely egy sötét színű maszk egy sötét köpenyt takar. A Columbina egy fél arcot eltakaró, pálcával tartott álarc, míg a Bauta az egész arcot eltakarja és kizárólag az arisztokraták viselték. A családok vagy baráti társaságok gyakran egymással harmonizáló jelmezben jelennek meg, például Nap, Hold és csillagok vagy Casanova és szeretői témájú jelmezekben.

Egyéb látványosságok a velencei karnevál idején

Velence, a lagúnák városa, egy igazi ékszerdoboz. A karnevál mellett ne hagyjuk ki a város nyújtotta látnivalókat sem! A Canale Grande partján sétálva megcsodálhatjuk a varázslatos paloták, templomok és múzeumok szépségét. A város egyik fő nevezetességénél a Szent Márk téren található a Dózse-Palota, a Szent Márk Bazilika és a lenyűgöző harangtorony is, jelképezve Velence ragyogását és történelmét. Az igazi velencei élményt pedig a Rialto-híd, a Sóhajok hídja és a világhírű múzeumok, mint például a Galleria dell’Accademia vagy a Peggy Guggenheim Gyűjtemény nyújtják. A legtöbb látványosság séta távolságra van egymástól. De érdemes a lagúnák között motorcsónakon, vaporettón vagy gondolán is bejárni Velence rejtett zugait.

Velence környéke – Murano, Burano

A Velencei lagúna kincseit rejti a közeli két kis sziget, Burano és Murano. Mindkét sziget messze földön híres lenyűgöző mesterembereiről és művészeiről. Ha Velencében járunk, ne hagyjuk ki a szigeteket, melyek hajóval is könnyedén megközelíthetők.

Burano a színek varázslatos palettája, a csatorna mentén sorakozó színes házaival. Ezek a festői épületek nem csupán a hely szépségét hangsúlyozzák, hanem a helyi lakosok szellemét és művészi hajlamát is tükrözik. A szigetre nem csak a színes házak vonzzák a turistákat. A hagyományos kézzel készített csipke Burano egyik legismertebb kincse. A buranói csipke hagyománya több száz évre nyúlik vissza, és a helyi nők csodálatos munkája méltán híres az egész világon.

A másik sziget, Murano, híres üvegművességéről és az itt készült különleges üveg alkotásokról, melyek szerte a világon keresettek. Az üvegkészítés hagyománya több száz évre nyúlik vissza, a középkorban a dózse üvegművesei is a muranói mesterek közül kerültek ki. Munkájukat még ma is megcsodálhatjuk a Dózse-Palotában. Murano nevéhez számos innováció és különleges technika köthető. A szigetet gyakran az „üvegkészítők városának” is nevezik. Az üvegművesség Muranóban nemcsak az átlagos tárgyakat foglalja magában, hanem kifejezetten művészi alkotásokat is, például csodálatos dísztárgyakat, csillárokat, ékszereket vagy akár szobrokat.