„Na, és te hány emberrel voltál előttem? Mi volt a legvadabb helyszín, ahol csináltad? Benne lennél egy hármasban?” Egy párkapcsolat során hasonló kényes kérdésekkel találhatjuk szembe magunkat. Habár kerülni szeretnénk ezeket, jobb tiszta lappal kezdeni. De melyek lehetnek a leggyakoribb tabuk, amelyeket hasznosabb átbeszélni?

Kora serdülőkoromtól kezdve, ahogy ébredezni kezdett a az intim vágyakozásom, voltak olyan fantáziálásaim, amelyekbe még jómagam is belepirultam. De gyakran feltevődött bennem a kérdése, hogy „Csak én gondolok ilyenekre? Vajon baj van velem? Ugyanolyan mocskos a fantáziám, mint amiket a pornóban is láthatunk?”

Iskolai szerelme mindenkinek volt, nem? Hát nekem is, csak nem éppen egy korombeli srácot szúrtam ki magamnak.

Néha komolyabban elgondolkodok olyan – a mindennapi beszédünkbe mélyen beleivódott – mondatokon, mint: „A férfiak nem sírnak.” Ilyenkor érzem azt igazán, hogy hiába húzzuk az igát, halmozzuk a fejlődési mérföldköveket, mert az emberi alaptermészet, az ítélkezés és a sztereotípiáink csigalassúsággal akarnak változni. Véleménycikkünk következik.

A férfiak fantáziáját mindig is megmozgatta, néha fájdalmat okoz, máskor élvezetet, mégsem tudunk róla eleget! Bizony, a női bimbikről beszélünk! De arról is érdemes szót ejteni, ha a kivételesen a férfiak “feje fáj”, és megvonják a testi örömöket a párjuktól. Az is furcsa helyzet, ha valakit azért bántanak, mert a szülei anyagilag segítették, és könnyebb elindulnia az életben. Mások pedig nem tudják a határt, és egy gyászoló édesanyát hoznak lehetetlen helyzetbe. Ezek a témák érdekelték legjobban az olvasókat a VOUS oldalán ezen a héten. Nagy figyelmet kapott még, egy örök tabu témája is, a vérfertőzésé.

Kora serdülőkoromtól kezdve, ahogy ébredezni kezdett a szexualitásom, voltak olyan fantáziálásaim, amelyekbe még jómagam is belepirultam. De gyakran feltevődött bennem a kérdése, hogy „Csak én gondolok ilyenekre? Vajon baj van velem? Ugyanolyan mocskos a fantáziám, mint amiket a pornóban is láthatunk?”

A furryk egy itthon alig ismert szubkultúra tagjai, akikben az a közös, hogy valamilyen formában szeretnének állattá válni, állati tulajdonságokkal rendelkezni. Én is közéjük tartozom, de ezt senkinek nem merném elmondani, ugyanis félek az előítéletektől és a kirekesztéstől.

A legtöbb ember kerüli azokat a beszélgetéseket, amikor a pénzről van szó. Vannak, akik sosem hozzák fel anyagi helyzetüket, még barátaik előtt sem, de ennek is megvannak az okai. Legtöbben ilyenkor gyorsan témát váltanak, és nem merülnek el a beszélgetésben.