Mi csajok tudjuk, mindenről beszélhetünk egymással, nincs olyan téma, amihez ne lenne hozzáfűznivalónk. Ez alól pedig a hancúrozás sem kivétel. Tabuk nélkül mesélhetjük el a kínos sztorikat is, amiből őszintén, akad mindenkinek.

Hittem neki, vártam rá, ő mindent megígért, de majdnem két éve nem változott semmi, csak az, hogy egyre jobban utáltam önmagamat. Megvetettem a szörnyeteget, amivé váltam, amivé ő tett, mert én hagytam magam.

Nincs is annál csodásabb, mint amikor a férjed imád és folyamatosan kíván téged, nem igaz? Egy darabig persze hízelgő, de egy ponton túl rettenetesen fárasztó lesz a folyamatos sündörgése.

Heves vitákat vált ki, hogy hány randi után illik megtörténnie a nagy pillanatnak. A női magazinok és prűd nézetű ismerősök remek szabályokat állítanak fel, mintha ezt az egészet számokba lehetne önteni. Megbélyegeznek, ha a vágyaidnak élsz, de helyesen bólogatnak, ha húzod valakivel az időt, amikor így is, úgy is ugyan az lesz a vége.

Ez a cikk nem kifejezetten nőknek szól, de jól jöhet a nőknek egy olyan cikk, amit megoszthatnak a pasikkal. Arról fog szólni, hogy a pasik jó lenne, ha tudnának néhány dolgot a nőkről, illetve az ő kapcsolatukról az intimebb részeikkel, meg arról, hogy mi jár a fejetekben akkor, amikor a pasi a hasatok alá veszi az irányt. Fejjel.

Sok mindentől függ, hogy ki mit csinál huncutkodás után. Hogy egyéjszakás kalandról van-e szó, vagy hosszú távú párkapcsolatról. Esetleg hogy milyen a személyiségetek. De van valami, amit elég sokan megtapasztalnak ezután, és valamiért nem beszélünk róla...

Aki volt már hosszabb távon szingli, az pontosan tudja, hogy néha akarva-akaratlanul, (de inkább akarva) kiköthetünk egy srác lakásán úgy, hogy aznap ismertük meg egy szórakozóhelyen. Nem szégyellem, nekem is volt néhány egyéjszakás kalandom, viszont ezek közül is van egy kiemelkedő, amit sosem fogok elfelejteni…