Emberként a tudat legmagasabb szintjeit vagyunk képesek elérni. Gondolatainkkal, hitünkkel, hiedelmeinkkel és érzéseinkkel befolyásolni tudjuk az életünket. Ha ezeket tudati szintre hozzuk, kezünkbe kerül a kormány. Tudatunk sokszor korlátozódik a három dimenzióra, pedig az élet több a láthatónál.
Állj meg és figyelj!
Forog a sors kereke, mi haladunk vele, kinek merre tart a járat. Vannak szerencsésebbek, van, akiknek semmi nem sikerül. Egyszer fent, egyszer lent. Véletlen találkozások, amik hatással vannak ránk, egész életünkre. Helyzetek, amikkel századszorra is találkozunk, és nem tudunk másképpen reagálni, ugyanabban a gödörben találjuk magunkat.
Ezek azok a pillanatok, amikor érdemes lenne megállni, akár az utca közepén, a munkahelyen a folyosón, és pontot tenni adott dolog végére, ezzel indítani egy új valóságot. Állj meg fizikailag, vagy, ha meg tudod tenni, csak állítsd meg a pörgést a fejedben, miközben végzed a dolgodat.
Figyeld meg magadat! Mi a valódi probléma? Miért érzem magamat így? Mi idegesít fel? Miért haragszom és miért hibáztatok?
Ha jelre vársz, ez az!
Legtöbbször csak nyugtázzuk a rossz érzéseket, és tovasiklunk. A figyelem az, ami elindítja a változásokat. Önmagunk megfigyelése az első lépcső, csak így kerülhetünk kapcsolatba magunkkal. A legnehezebb dolog, hiszen szemünk állandóan a külvilágot pásztázza. Kicsit félelmetes is, mert szeretjük magunkat szépnek és jónak látni, viszont emberként vannak rejtett, sötét zugaink. Ezzel sincs gond, mert hozzánk tartozik, hiszen csak az árnyékokkal válik láthatóvá a forma – hogy egy kis rajzelméleti hasonlattal éljek.
Mire való a félelem?
Félünk mindannyian, ezt az érzést mindenki ismeri. Gyomorgörcs, torokszorítás, verejtékezés, picit a fejünk is zizeg, kimegy minden erőnk. Rossz érzések, amelyek menekülésre is késztethetnek, mindenkinél különböző helyzetekben. DE! A félelem nem azért van, hogy távol tartson minket valamitől.
A félelem egy kapu egy olyan területre, ahol azelőtt még nem jártunk, vagy ahol nem mozgunk komfortosan, mert nem bízunk magunkban, vagy már sok fájdalmat éltünk meg hasonló helyzetben.
Általában ezeket kell meglépni tudatosan. Ilyenkor jó elbeszélgetni magunkkal: kimondani, „igen, félek”, és tovább cselekedni, a félelem érzésével. Átlépni a kaput, a komfortzónát.
A komfortzóna jó dolog, leginkább egy esős szombat délután a kanapén, ezen túl azonban bezár, és tönkre is tehet.
Az élet mindig arra hív, hogy tágulj, hogy bontsd le a falaidat – hogy merd megélni magadat. Nehéz, küzdelemmel és fájdalommal jár. Belülről összetörni valamit, amit magunkénak érzünk, ami biztonságos: nagy falat. Viszont csak így juthatunk eredményre.
Rajtad múlik minden
Minden egyes pillanatban megváltoztathatod életed irányát, elsősorban a magad irányultságát. Hiszen belülről indul minden. Állj másképp emberekhez, ne arra reagálj, ahogy ők fordulnak feléd, az őket minősíti! Tudod, megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel…
Az agressziót csak a simogatás képes kioltani. A tűzre dobott tűz még nagyobb lángot lobbant.
Higgy magadban, hogy képes vagy a változtatásra, persze higgy a többi emberben is! Kezdd apró dolgokkal, pl. a zöldségesnél mosolyogj, kérdezd meg, hogy érzi magát! Tudtad, hogy egy kedves szó simogatás a léleknek?
Nyiss és engedj el!
Engedd el sérelmeidet, engedd el hiedelmeidet magadról, a világról, a meggyőződéseidet a férfiakról… engedd be az életet úgy, ahogy van! A világ akkor nyílik, ha te is nyitsz.
Mit jelent tudatosnak lenni?
Számomra azt jelenti, hogy kézben tartom a folyamataimat. Képes vagyok a káoszból rendet, az idegességből harmóniát teremteni. Figyelem az életem összefüggéseit, ennek okán elfogadom, ami van. A jelen csak a múlt döntéseinek következménye. Ezért elfogadom, hiszen tudom, hogy én indítottam, az én felelősségem.
Na, persze, a gyakorlatban ez sokkal nehezebb, és ahogy elméletben tudom mindezt, úgy nem feltétlen cselekszem és érzek mindig így. Van, hogy elsodor az ár, mérgelődöm, értetlenkedem, épp más érdekel, vagy elfelejtem mindezt. Jól van ez így, csak legyen erő visszarendeződni.
Emlékezzetek, hogy többre vagytok képesek, mint amit elhisztek magatokról!
