Helló, itt Rózsi, a hajgumi. Egy gyárban születtem sokadmagammal, majd elválasztottak a testvéreimtől, hogy külön lógjunk a boltok polcain, mígnem egy nap Andi hazavitt, és sok időt töltöttünk együtt. Aztán elvesztem. Már megint.
Andi vagyok, notórius tárgykereső. Mindig elhatározom, hogy mindent a helyére teszek, de valahogy sosem sikerül.
Valami mindig eltűnik, pedig tisztán emlékszem a pillanatra, amikor kiveszem a hajgumit a hajamból, a kezemben tartom, még mondom is, hogy na, ezt ide rakom a… és itt jön a fehérség. Hová? Hol van a hajgumim? A hajbavalós dobozomban nincs. Átnéztem vagy háromszor.
A másik oldal
Két hete itt heverek a kanapé alatt a sötétségben. Fuldoklom, kacagnak rajtam a porcicák. Tizennégy nappal ezelőtt az asztal sarkára tettél, miközben a Trónok harcát nézted. Aztán alvásra készülődve beütötted a combod az asztalba, és irgalmatlanul káromkodtál egyet, én meg az ütközéstől becsusszantam a kanapé alá.
Én
Szerintem a lakásban van valahol egy icipici fekete lyuk. Szent meggyőződésem.
Úgy értem, sorra tűnnek el a cuccaim. A zoknijaim fele páratlanul aszalódik a fiókokban, a hajcsatom sehol. Tuti beszippantja őket. Basszus, én el fogok késni…
A másik oldal
Ugyan, Andi! A zoknik párjai ott vannak a zoknis fiókok legvégében, becsúszva a hátulja mögé. Csak te állandóan teletömöd, nem dobod ki a régieket, így hátra tolódnak, és beragadnak a seholba. Na, de majd ha költözöl, úgyis meglátod…
Én
Oké. Gondolkozzunk. Hol lennék, ha hajgumi lennék? Á, megvan, az ágy!
Minden szanaszét heverő cuccot az ágyneműtartóba dobálok, az a tutibiztos hely, az elveszett tárgyak országa. Hú, itt elég sok minden van. Jé, itt a hajpántom, amit múltkor vettem, még rajtam se volt. Meg a fél éve nem talált fülbevalóm. A hajgumi persze nincs…
A másik oldal
Éppenséggel ott is lehetnék, jellemző, hogy félálomban veszel ki a hajadból, de volt már, hogy beszorultam az ágy meg az éjjeliszekrény mellé. Akkor is kellett egy kis idő, míg megtaláltál…
Én
A mosógépben sincs, néha véletlenül kimosom. Különben is, gyanús, hogy ez a masina elnyeli a ruháimat, mert a rózsaszín mintás pólóm sem találom már egy ideje. Talán a konyhában maradt?
A másik oldal
Nem, a konyhában a hajcsatjaid vannak. Szinte minden csőre felcsípteted, ahogy jársz-kelsz a lakásban, attól függően, hogy épp felrakod a hajad vagy sem. Elég sűrűn váltogatod.
Andi
Áh, itt csak a hajcsatok vannak, bele is dobom a dobozba, hogy legközelebb kéznél legyen.
Úristen, hol van a személyim, az ma fog kelleni. Ó, de jó. A tárcámban, legalább az megvan. Meg toll. Toll is kell. Az biztosan valamelyik táskámban lesz, a vizsgákra mindig viszek egy marékkal, nehogy kifogyjak.
A másik oldal
Hahó! Itt vagyok a lábadnál. Nézz le, nézz le, nézz… Hát ez a tyúk totál vak.
Andi
Tényleg, a kanapét még meg sem néztem. Pedig ott tanulok, dolgozom, éjszakázom.
Bár kétlem, hogy ott lesz. Uhh. Anyám, itt aztán van por. Jé, a hajgumi! Na, és még épp hogy odaérek a találkozóra. Haj fel, pfúj, ezt ki kell rázni. Na, de jó, hogy meglett, ezt a loboncot csak ez az egy gumi bírja megtartani.
A másik oldal
Mintha nem tudnám. Na jó. Ezt elfogadom bocsánatkérésnek.
Andi
Ó, basszus, a lakáskulcs!
Hát mit mondjak, vannak néha kaotikus napjaim.
