„Fogyasztásunk”, ökológiai lábnyomunk csökkentése nagyon szorosan összefügg táplálkozásunkkal.
A minimalista étkezés természetesen nem azt jelenti, hogy ettől kezdve monodiétára kapcsolunk és csak egy bizonyos alapanyagot veszünk magunkhoz. Azt se jelenti, nem is jelentheti, hogy kevesebbet eszünk annál, mint amennyire a szervezetünknek szüksége van, de azt mindenképp, hogy csak és kizárólag annyit eszünk, amennyi elegendő. Egyetlen falattal se többet.
Ahogy lassan elengedjük a tárgyak halmozását, úgy ideje szembenézni azzal is, hogy nem mindegy, mit eszünk, ahogy az se mindegy, mennyit eszünk. Ettől kezdve nem kifejezetten a fogyás (egészséges étrend) miatt csupán (bár az továbbra is fontos szempont), hanem azért, mert tiszteletben tartjuk környezetünket és nem pazaroljuk életünk egyik legfontosabb forrását: az élelmet.
Gyerekkorunk szlogenje bizonyára nektek is ismerős: „Edd meg, ne hagyd a tányérodon, mert Afrikában éheznek.” Bár a mögötte húzódó elv és üzenet éppúgy az élet tiszteletén és az egyenlőbb forráselosztáson alapult, a gondolattal, ha tudtunk is azonosulni, Afrika túl messze volt. Nem tudtunk kézzel fogható valóságként gondolni az éhező gyerekekre. Nálunk évtizedek óta bőség van és kidobott kenyér, kamrában megposhadt gyümölcs, aszott petrezselyem és mérhetetlen mennyiségű, változatos termékek a boltok polcain. Amelyeket sokszor az üzletek dobnak ki eladatlanul, lejárt szavatossággal, pazarló módon.
Túl sok mindenből
Lassan azonban visszacsap a túl nagy bőség, és a nagy bőségből fakadó pazarlás a gazdag földrészeken, mellette pedig a túl változatos élelmiszer – termék kínálat magával hozta az előrecsomagolt termékek műanyaggyártásának szükségét is. Ergo – kevesebb VALÓDI fogyasztással, csökkenthető lenne a műanyag csomagolás mennyisége is, ilyen egyszerű módon függ össze a takarékos, ésszerű táplálkozás és a „műanyagcsökkentő” életmód.
De vihetnénk a gondolatot tovább: ha kevesebbet fogyasztunk, kevesebb üzemanyagra, energiára van szükség az élelem előállítása, szállítása, feldolgozása területén. Kevesebb vegyszerre, kevesebb szállítójárműre, így kevesebb alkatrészre, autógumira, festékre. Kevesebb, alig helyrehozható károkozásra a természetben.
Nagyobb földterületek maradhatnának érintetlenek, vagy állíthatnánk azt vissza – az esőerdőktől, luxus alapanyagok termelése érdekében , elhódított területek helyett.
És ha már luxus…. talán az élelmiszerekkel kapcsolatos viszony megváltoztatását az eredetileg luxusnak számító termékek csökkentésével lehetne kezdeni: a csokoládéval, kávéval, a sok száz vagy ezer kilométerről importált gyümölcsök, zöldségek, fűszerek fogyasztásának mérséklésével vagy teljes kizárásával.
Tudatosságra és szemléletváltoztatásra van szükség elsősorban, a mindennapokba becsempészett változtatások mellett.
A következő cikkben ezzel foglalkozunk.
