Ha egy ételnek sok neve van, biztosak lehetünk abban, hogy régi népi klasszikusról van szó, amit régiónként másképp hívtak. Az angyalbögyörő népszerűségéről jól árulkodik, hogy rengeteg és a mai fül számára viccesen hangzó neve van.
Ha azt mondjuk, gyurkamonya, billemácsik, pucu vagy vucerli, angyalpicili, pöcsmácsik, angyalbögyörő vagy angyalbügyürű, esetleg pucuhaluska, ugyanarra az ételre gondolunk, mégpedig a krumplinudlira. Nem is egy megnevezése kissé pajzánra sikerült, de mit tehet róla szegény nudli, ha a formája hasonlít a kisfiúk egy bizonyos testrészére…
A krumplinudli népszerűsége nem volt véletlen: igazi „szegényétel”, ami egyszerre kiadós, laktató és finom, könnyen és gyorsan összeállítható, sósan és édesen is készíthető. Ma leginkább cukros mákkal megszórva vagy pirított, édes zsemlemorzsával összeforgatva ismerjük, de régen sósan is kedvelt volt, kis olvasztott vajjal és tejföllel meglocsolva, illetve egy egyszerű paprikás-hagymás pörköltalappal kicsit összesütve, férfiasabb változatban.
