Egy napja bűntudatom van. Minden percben attól tartok, hogy most jön el a vég, most derül ki, és akkor rám szakad a plafon.
vous - 2015.06.23.
Bepusziltam ugyanis a párom kedvenc csokiját, amit elvileg nem szeretek. De ezek szerint mégis. Pedig direkt vett külön csak nekem 300 grammos mogyorósat, hogy az övé biztonságban legyen. Hát, ez nem jött össze.
Nem tehetek róla. Az utolsó két vizsgám annyira kiszipolyozott, hogy miután hajnali négykor két tétel között kimentem a konyhába, hogy megigyam az édesítőszerrel felturbózott kávémat, megint erőt vett rajtam a hiányérzet. Szomorúan vettem tudomásul, hogy stresszevő vagyok. Attól még szomorúbb lettem, hogy elfogyott a mogyorós.
Aztán megláttam a polcon. Az övé volt, de nem érdekelt. Letéptem róla mindent, és törtem egy sort. Aztán még egyet. A végén rémülten vettem észre, hogy két sor maradt. Akkor azért valahogyan sikerült megállni.
Már csak az a kérdés, hogy mikor leszek keresztre feszítve. Eddig még megúsztam, de úgy érzem, minden pórusomból árad a bűntudat. Remélem, ma estig még kibírja. Addig veszek neki másikat.
Nyugtassatok meg, hogy ti is voltatok már ilyen helyzetben, és nem vagyok reménytelen eset!
