„A függőségek korát éljük: az elektronikai kütyük hálójába keveredtünk, amik fogva tartanak, nélkülük pedig már szinte el se tudjuk képzelni a mindennapjainkat. Egyedül végtelenül tanácstalannak érezzük magunkat, és nem látjuk azokat az egyszerű vagy éppen alternatív megoldási lehetőségeket, amikkel meg lehetne oldani a feladatainkat. Így voltam ezzel én is, amikor véletlenül belecsöppentem az 'egy hónap telefon nélkül' kihívásba” – kezdi történetét Petra, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Steiner Petra írását olvashatjátok.
Hogyan lehet véletlenül belecsöppenni egy kihívásba? A képlet pofonegyszerű: végy egy nem túl olcsó telefont, dobj be a gépbe egy elektronikai hibát, amivel használhatatlanná válik a kütyü, keverj hozzá még két hét szervizelést, majd végül tégy egyenlőségjelet, és írd utána: a készülék nem javítható. Igyekeztem felkészülni a legrosszabbra, mégis váratlanul ért, hogy mobil nélkül maradok. Nem akartam egy olcsó vacakot, a mentéseimet se tudtam volna rá átcipelni, és mivel elköltöztem otthonról, még apukám se tudott megdobni egy cserekészülékkel. Így eldöntöttem:
ha a fene fenét eszik is, kibírom telefon nélkül, amíg be nem szerzek egy másikat.
A sors iróniája, hogy az elektronikai hibát megelőző hetekben töltöttem ki egy tesztet, amiben meg kellett jelölnöm, melyek azok a dolgok, amiktől függök. Addig azt hittem, nagyon jól ismerem magamat, és büszkén vállaltam, hogy két gyengém van: a kávé és az internet. A telefon át se futott az agyamon – pedig bizony ettől is függtem.
Ismeritek az érzést, amikor az esti filmnézés közben monoton módon emelitek a kezeteket a csipszes zacskótól vagy a tábla csokoládétól a szátokig? Szinte már észre sem veszitek a berögzült, gépies mozdulatsort, a szemetek előtt csak a nasi gondolata lebeg. Nos, ugyanígy a telefonnál is megvan az érzés, hogy bármikor felmehetsz a Facebookra, megnézheted az e-mailjeidet, és nem is számolsz azzal, hogy egyszer csak már nem lesz mihez nyúlni, mert „kiürül a zacskó” vagy nem lesz ott a mobil.
Az önszántamból vállalt telefondetox legnagyobb hátránya volt, hogy soha senki nem tudott elérni, ha éppen nem tartózkodtam gépközelben. Ez sokszor vicces szituációkat szült, például amikor sokadjára kellett alternatívát találni, hogy megtaláljuk majd egymást egy ismerőssel, ha a megszokottól eltérő helyen akarunk találkozni. De volt, hogy a családra hoztam a frászt, amikor nem szóltam előre, mikor érek haza, az otthoniak pedig aggódni kezdtek, mi lehet velem.
A VOUS-lányok is számos kihívást kipróbáltak már! Ezeket olvastátok már?
A további cikkeket keressétek a #vouskihivas hashtag alatt!
Ezeken az apróságokon kívül ott volt például még egy helyzet: az online fizetés. Hogy mi ezzel a gond? Az, hogy egyes fizetések lehetőségét függővé tesszük a telefonunktól, nehogy a nevünkben költsék el mások a pénzünket. Igen ám, de mi van akkor, ha én itthonról szeretnék ide-oda utalgatni, ahhoz viszont egy ellenőrző kódot küld a bank a mobilomra? Az összes helyzet közül, ami megváltozott körülöttem a kihívás ideje alatt, ez volt a legbosszantóbb. Minden egyes alkalommal, amikor pénzügyi tranzakcióra került volna a sor, be kellett mennem a bankba, hogy azt az ügyintéző tegye meg helyettem. És csak remélhettem, hogy a bediktált számlaszám tényleg jó, nem egy random embernek virrad fel a szerencsenapja.
Ha ez még mind nem lenne elég, olyan hétköznapi dolgok is hiányoztak, mint a reggeli telefonos ébresztő. Noha volt és van is helyette egy árammal működő órám, de áramszünet esetén enélkül meg vagyok lőve. Eltűnik a kétlépcsős biztonsági rendszerem az elalvás ellen. Megjegyzem zárójelben, hogy ez egyszer meg is történt, és csak a biológiai órám mentett meg a késéstől. És még mindig nincs vége.
Hatalmas szívfájdalmam volt, hogy nem tudtam megörökíteni olyan illékony pillanatokat, amik kis színfoltjai a napjaimnak, ezért emlékezni akarok rájuk. Legyen ez egy porba rajzolt ábra vagy éppen egy mások számára lényegtelen folt a betonon.
Végül nem kérhettem ki mások tanácsát egy ruhavásárlásnál, és hiába mentem el boltba, nem tudtam felhívni senkit, hogy amúgy kell-e még valami, amire addig nem gondoltam. És a lista korántsem teljes, mondhatni, a végtelenségig bővíthető. Túlélhető-e? Igen. Megéri? Abszolút. Aki teheti, annak azt javaslom, próbálja ki. Hiába gondolja azt bárki, hogy bizonyos dolgokban rendíthetetlen a véleménye – téved. A meggyőződést mindig a helyzet szüli, csak merni kell eltérni a megszokottól.
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT.
