„Nekem is volt 'szerencsém' találkozni a szerelmem exével, de nekem pont a másik végéről sikerült megfognom a dolgot” – kezdi történetét Petra, aki egy korábbi vendégszerzőnk, Mónika történetére reagált. A VOUS olvasója, Köteles Petra vendégszerzői felhívásunkra küldte a következő írást. Olvassátok el az ő történetét!
Sokszor, ahogy elnézem az embereket, gyakran eszembe jut, hogy milyen könnyen ítélkezünk mások felett. Kíméletlen magabiztossággal formálunk véleményt olyan dolgokról, amikről valójában fogalmunk sincs. És még a közösségi média sem kell ahhoz, hogy hangoztassuk a meggyőződésünket. Hogy miért írom ezt? A saját élményemből kiderül – kezdi történetét Judit, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Megyeri Judit írását olvashatjátok.
Szívesen kipróbálnád magad a Vous szerzőjeként? Eljött a te időd! Ha van egy jó témád, dolgozd fel, küldd el nekünk, és megjelenik a Vous.hu-n!
„Egy barátság kezdete mindig könnyű és boldog, na de a vége már korántsem ilyen. Gyorsan elrendezhetném annyival a történetet, hogy bonyolult és fájdalmas. De mivel egy emberi kapcsolatról beszélünk, ez is olyan, mint egy szakítás – megviseli a lelket. Nem annyira intenzív, de éppoly alattomos” – kezdi történetét Bíborka, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Tóth Bíborka írását olvashatjátok.
Ha dédapáinknak elmeséltük volna, hogy a 21. században a pozitív gondolkodásra mint életforma hirdetésére egy egész iparág fog épülni, motivációs előadók sokaságát megteremtve, valószínűleg jól kinevettek volna minket – kezdi a cikkét Mariann, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Bognár Mariann írását olvashatjátok.
Együtt vagy a pároddal már jó hosszú ideje, és nem érzed azt a szerelmet, mint az elején? Nincs tűz, csak az unalmas hétköznapok?! És te csak nyugtatgatod magad: minden kapcsolat leülepszik, nem?! Ismerős, ugye? Jó hírem van: habár a lángoló szerelem nem tart ki nyugdíjas korotokig, a teljes elhidegülés ellen bőven tehettek. – A következő sorokban Fábiánné Biri Anita vendégszerző cikkét olvashatjátok.
„Átlagos reggelnek indult, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem a mi napunk lesz… Édes drága kilenc hónapos kislányunk már húsz perce azzal szórakoztatta magát, hogy tehetetlenül fekvő szülein mászott oda-vissza, oda-vissza. Valahogy egyikünk se mozdult, hullák voltunk. Egy újabb sírós éjszaka után mindketten azt vártuk, hogy majd a másik cselekszik” – kezdi történetét Imola, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Koszorus Imola írását olvashatjátok.
"Az életünkben jelenlévő fordulatok átélése mindig nehéz feladat. Az agyunk már gyermekkorunk óta úgy van kódolva, hogyha valami nem a megszokott mederben történik, akkor elkezdünk rajta aggodalmaskodni. Nem történt ez másként a vírus megjelenésekor sem, nem túlzás azt mondani, hogy világszinten egyszerre éreztük át, hogy ez most valami grandiózus dolog és hatalmas leckét tanulhatunk belőle." A következő sorokban Rontó Judit írását olvashatjátok.