„Nekem is volt 'szerencsém' találkozni a szerelmem exével, de nekem pont a másik végéről sikerült megfognom a dolgot” – kezdi történetét Petra, aki egy korábbi vendégszerzőnk, Mónika történetére reagált. A VOUS olvasója, Köteles Petra vendégszerzői felhívásunkra küldte a következő írást. Olvassátok el az ő történetét!
A párommal félévesek voltunk, amikor egy barátom meghívott minket a lakásavatójára. Tudtam, hogy a kollégák ismerték a barátom exbarátnőjét – kicsi a világ –, de nem sejtettem, hogy annyira jóban maradtak, hogy őt is elhívja. Gyomrosként ért, amikor megérkeztünk, és a hölgyemény épp az erkélyen táncolt. Személy szerint elégedett vagyok a külsőmmel, de az ex mégiscsak fiatalabb, magasabb, nagyobb mellű, nem csoda, hogy az önbizalmam kezdett miniatürizálódni. Hát még amikor észrevette a páromat, és odarohant köszönni! Azt hittem, kitapétázom vele az előszobát dühömben.
Mert ő a múlt, én a jelen. Mert ő talán dúsabb keblekkel meg derékig érő hajjal büszkélkedhet, de nem tudta ezekkel boldoggá tenni a barátomat, míg én igazán boldoggá teszem. Érezhetném magam nyomorultul is akár, hagyhatnám, hogy a szituáció elrontsa az estém, de miért? Csak rajtam múlik, hogy egy kísértő szellemnek látom őt, aki egyszer valaha a barátom ágyában nyert kielégülést, ott, ahol most én, vagy csak egy lánykának, aki önhibájából elszalasztotta az álompasit, az én nagy szerencsémre.
Megkeményítettem magam, szélesen elmosolyodtam, és határozottan kezet fogtam vele, tartva a szemkontaktust. Hisz én eleve győztesen érkeztem ide. Fölényben kezdtem érezni magam, és ez meglátszott a kisugárzásomon. Nem volt miért kellemetlenül éreznem magam. Neki sem amúgy, bár ő játszotta az agyát egész este: hangoskodott, az asztal tetején táncolt, flörtölt a pasikkal, és oda-odalibbent ahhoz a szűkebb körhöz is, aminek mi is alkotóelemei voltunk. Azonban egyszer sem maradt sokáig. Ott hiába próbált feltűnősködni, mellettem csak egy idétlen csitrinek tűnt. Úgy magamhoz tudtam ragadni a szót és intelligensen továbbfűzni a beszélgetést, hogy ő belezavarodjon. Míg én jókor sütöttem el a vicceimet, ő nevetségesen viháncolt. Míg mi szerelmesen mosolyogtunk egymásra a párommal, ő röhejes módon rámászott minden szingli srácra.
Forrás: iStock
Nyilván nem volt könnyű az elején, minden önuralmamra szükségem volt, és el kellett játszanom egy szerepet, ami a lehető legtávolabb állt a valós érzelmeimtől, de azt hiszem, a nekem legkedvezőbb forgatókönyv szerint alakult az este, és a barátom is büszke volt rám. Kell ennél több?
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
