Egy szakítás mindig fájdalmas – pláne akkor, ha az ex még annyira sem méltat, hogy szóban ossza meg veletek az érzéseit. Sajnos azonban vannak olyanok, akik képesek így véget vetni egy kapcsolatnak...
Ha a két nem közül ki kéne választani, melyik a túlagyalósabb, gondolom, mindannyian egyre szavaznánk. Egyértelmű, hogy a nők azok. Gyakran megalapozatlanul, megérzésből, máskor pedig féltékenységünkből adódóan vagyunk hajlamosak belegondolni olyan dolgokat egy szituációba, amik teljességgel valótlanok.
Mindenki életében vannak olyan pillanatok, amiket legszívesebben meg nem történtté tenne, vagy legalább elfelejtene. A minap ismét gyarapodott ez a listám, amit remélhetőleg pár év múlva már nevetgélve fogok elmesélni, de most azért még fáj. Ennek apropóján jött az ötlet, hogy gyűjtsek csokorba néhány kellemetlen emléket – szigorúan terápiás írás céljából.
Telefon, kulcs, pénztárca. Minden megvan? Jaj, ne! Keresitek, keresitek, már az összes létező és nem létező zsebet átnéztétek, számos elveszettnek hitt karkötőt és fülbevalóvéget megtaláltok a feneketlen táskában, de a tárca sehol. Néhány másodperc alatt tudatosul: ELVESZETT!
Az elektromosság mindig körülöttünk van. Egyszerűbbé, biztonságosabbá és szórakoztatóbbá teszi életünket, ennek ellenére szinte sosem gondolunk rá. Lehetséges az, hogy már túl sok is? Előfordulhat az, hogy a modern világ mozgatóereje szépen lassan megöl minket?