Telefon, kulcs, pénztárca. Minden megvan? Jaj, ne! Keresitek, keresitek, már az összes létező és nem létező zsebet átnéztétek, számos elveszettnek hitt karkötőt és fülbevalóvéget megtaláltok a feneketlen táskában, de a tárca sehol. Néhány másodperc alatt tudatosul: ELVESZETT!
Remélem, keveseknek ismerős a fent leírt érzés, de sajnos szembe kell nézni a valósággal: bárkivel előfordulhat. Egy figyelmetlen táska nem bezárás, egy óvatlan tárca nem elrakás, és a következő pillanatban már meg is van a baj. Szegény pénztárca kézről kézre jár, aggódva tekinget körbe, hol lehetek. Szólni nem tud, elszökni sem, így viszont kénytelen beletörődni, hogy egyedül kell helytállnia. De nem úgy a gazdája! Mielőtt fejvesztve kérdezgetnétek mindenkit, hogy nem látták-e a tárcátokat, és kiakadnátok, hogy miért nem a ti tárcátokat keresi mindenki, hallgassatok meg valakit, aki már sokat segített ilyen ügyekben. Nagy Dániel rendőr főtörzszászlóst kérdeztük az elveszett iratokról, és arról, mi ilyenkor a teendő.
Mit kell tennetek, ha eltűntek az irataitok?
Van az a pillanat, amikor még nem akarjátok elhinni, hogy valóban eltűntek az iratok, de már szinte biztos. Mi ilyenkor a teendő? „Az első és legfontosabb, gondoljuk át, milyen körülmények között tűnt el az irat. Lehet, hogy csak otthon maradt, vagy egy ismerős autójában, esetleg az edzőterem öltözőjében. Így még lehet, hogy magunk is megtalálhatjuk. Ha ez nem vezet eredményre, akkor át kell gondolnunk, merre jártunk, és azt is, ellophatta-e valaki. Ha ez történt, célszerű azonnal bemenni a rendőrségre bejelenteni” – ad tanácsot Nagy Dániel.
Igaz ugyan, hogy ő közterületen teljesít szolgálatot, de még így is tud mesélni: „Átlagosan hetente kétszer fordul hozzám valaki, hogy elhagyta vagy ellopták az okmányait. Ilyenkor be kell küldenem a rendőrkapitányságra, ahol kitöltik a bejelentőlapot.” A bejelentés különösen fontos, mert akár még évekkel később is történhet visszaélés.
Szóval első szabály: Nincs meg az iratotok? Irány az illetékes rendőrkapitányság!
Mivel az iratok tényleg bármikor és bárhol eltűnhetnek, az első pánik után tiszta fejjel gondoljatok át néhány dolgot, amivel a rendőrök munkáját segíthetitek: „Segíti a rendőrség munkáját, ha pontosan meg tudjuk mondani, milyen okmányok tűntek el. Az is fontos, hogy lehetőleg meghatározzuk, ellopták-e, vagy elhagytuk. Ha ellopták, nagyon fontos, hogy nagyjából hol s milyen körülmények között. Az ellopott iratokat mindenképp felteszik a körözési listára, hogy kevésbé lehessen velük visszaélni.”
Mit kell tenni, ha eltűnt a telefonotok?
Újabb érzékeny pont a személyes cuccok között a telefon. Nem is tudom, melyik viseli meg jobban az embert, az iratok elvesztése utáni kálvária és illeték fizetése, vagy az, ha ellopják a telefonját. Hívnátok a családot, a párotokat, a rendőrséget, a barátotokat/egy szuperhőst, hogy elveszett a telefonotok – de miről? A telefonok vs. iratok előkerülésének versenyében az iratok nyertek.
„A mobiltelefonok ritkán kerülnek elő sajnos. A bonyolultabb típusokat inkább alkatrészenként hasznosítják (kijelző satöbbi). Előfordul azért, hogy igazoltatások során rábukkanunk lopott telefonokra, az IMEI-szám alapján. Vagy más ügyből kifolyólag találunk, például házkutatás alkalmával. Időnként olyan is van, hogy egy lopott készülékkel feljelentkeznek valamelyik hálózatba, és a szolgáltató értesít minket.
Az okmányok sokszor előkerülnek, mert azokra nem nagyon van szüksége a bűnözőknek, s általában valahol eldobják."
Jobb félni, mint megijedni
Biztos vagyok benne, hogy a cikk olvasása közben többen zsebükhöz nyúltak, és megnyugodtak, hogy oké, az én cuccom még megvan. De mik azok a tippek, amikkel még jobban megvédhetjük személyes dolgainkat?
„Rendőrként azt tanácsolom, hogy elindulás előtt gondoljuk át, milyen okmányokra lesz szükségünk. Egy esti futáshoz elég egy személyi igazolvány, esetleg tb-kártya, nem érdemes az egész tárcánkat magunkkal vinni. Látom, hogy mostanában sokan felkarra szerelhető tokot használnak sportoláshoz, szerintem az elég hasznos lehet a telefonnak és egyéb kimozduláshoz (munka, ügyintézés, satöbbi) is. Javaslom, hogy a ruházat mások által nehezen elérhető, begombolható vagy cipzáras zsebébe tegyük. Célszerű mindig jól az eszünkbe vésni, hogy mikor melyik zsebbe vagy táskába tettük az okmányokat, így könnyebb elkerülni azt a kellemetlenséget, hogy nem tudjuk, hol vannak, s elkezdünk aggódni. A telefonokról annyit, hogy sok ember előtt nem célszerű 'közszemlére tennünk' értékes telefonunkat, hisz sokszor alkalom szüli a tolvajt. Ez érvényes ékszerre, pénzre is.
Ami még szerintem fontos, hogy akárhová is megyünk, mindig nyitott szemmel járjunk, legyünk figyelmesek.
Nem csak a legrosszabbra gondolok ezzel. Figyelmesség az is, ha miután kijöttünk egy boltból, megnézzük, megvan-e mindenünk. Sokan ejtenek le véletlenül dolgokat például a pénztárnál történő fizetésnél.”
Köszönet a cikk elkészítésében nyújtott segítségért a XI. kerületi Rendőrkapitányságon dolgozó Nagy Dániel rendőr főtörzszászlósnak.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
