A Harvey Weinstein-botrány kirobbanása óta a zaklatás tematizálta a közbeszédet: szinte nap mint nap újabb színésznők és színészek jönnek elő a vallomásaikkal, miszerint munkájuk során már érte őket szexuális zaklatás és kerültek már hátrányos helyzetbe amiatt, mert visszautasították a zaklatójukat. Hamar megjelentek a magyarországi példák is, Sárosdi Lilla például egy húsz évvel ezelőtti ügyről rántotta le most a leplet. De mi a helyzet a színészvilágon kívül?
Kényelmes azt hinni, hogy a munkahelyi zaklatás a szereposztó díványnál keződik és ott is ér véget, de a helyzet sajnos korántsem ilyen egyszerű. Ráadásul nem is kell sem „túl szépnek”, sem „túl kihívónak” lenni ahhoz, hogy zaklatás áldozataivá váljunk, hiszen nemtől, életkortól és szexuális beállítottságtól függetlenül szinte mindenki előállt már hasonló sztorival az utóbbi időben. A Weinstein-botrány kialakulásával először csak színésznők szólaltak fel, pár héttel később viszont elindult a #metoo hashtag-kampány, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a zaklatások gyakoriságára.
De mit nevezhetünk egyáltalán zaklatásnak? A közhiedelemmel ellentétben nem csak a konkrét erőszakot soroljuk ide. A munkahelyi szexizmusnak rengeteg fajtája van, az azonban mindegyikben közös, hogy az elszenvedő ettől kényelmetlenül és sokszor fenyegetve érzi magát.
Gyakori, hogy az áldozat fel sem lép ellene, hiszen
Ha viszont az elszenvedő úgy dönt, felveszi a harcot a zaklatóval szemben, nagyon sokszor falakba ütközik: mivel a zaklatás nehezen bizonyítható, ezért többnyire rágalmazásnak gondolják; valamint a zaklatás ténye szinte soha nem a zaklatót stigamtizálja, hanem az áldozatot (ugye mindenkinek ismerős a Minek ment oda?-effektus?!); sok esetben pedig maga az áldozat kényszerül arra, hogy otthagyja a munkahelyét a történtek miatt.
Honnan ismerhetitek fel, hogy zaklatnak benneteket?
Beszólogatás. Ha valaki állandóan megjegyzéseteket tesz a külsőtökkel kapcsolatban akár azért, mert „túl jól”, akár azért, mert „túl rosszul” néztek ki; vagy ha úgy érzitek, igazságtalanul sokat kritizálják a teljesítményeteket, megaláznak titeket mások előtt, de ide tartoznak a szexista vagy rosszindulatú „viccek” is.
Kéretlen érintések. Nem kell feltétlenül fogdosásra gondolni, ide tartozhat akár egy átkarolás vagy dörgölőzés is – ha valaki kéretlenül megsérti a személyes tereteket, az is zaklatásnak minősül.
Zsarolás. Ez általában akkor fordul elő, ha a zaklató magasabb beosztásban dolgozik, mint a zsarolt fél. A Weinstein-ügy kapcsán rengetegszer elhangzott, hogy a producer azzal fenyegette a színészeket, hogy nem kapnak legközelebb munkát, ha nem teljesítik a kéréseit, ami a későbbiekben sokszor be is igazolódott.
Erőszak. A zaklatás legvégső fajtája, amikor konkrét erőszakra is sor kerül. Ha ilyesmi történik, ne féljetek azonnal segítséget kérni!
Mi lehet a megoldás?
Sajnos a mellékelt esetek azt mutatják, hogy az erőszak és a zaklatás kérdése egyénileg nem megoldható. Bár vannak szerencsés helyzetek, amikor a zaklatót ténylegesen érik retorziók a viselkedése miatt, az esetek nagyrésze mégsem kerül nyilvánosság elé soha. Magyarországon különösen nagy probléma a nemek közötti munkahelyi egyenlőtlenség, az elszenvedők rengetegszer ütköznek áldozathibáztatásba és a magyar vállalati kultúra sincs még felkészülve az ilyen helyzetek kezelésére.
Nem kérdés tehát, hogy rendszerszintű megoldásra van szükség, amit rendszeres oktatással, érzékenyítéssel és végső esetben komoly büntetéssel lehetne elérni. Kérdés, erre mikor kerül sor egy olyan országban, amelynek a női részlege kong az ürességtől a parlamentben és ahol még a népességfogyásért is elsősorban a nőket hibáztatják.
