Egy ragulevessel nem nagyon lehet melléfogni, mindenki szereti: a tejszíntől selymes, könnyű, mégis tartalmas. Melengető fogás ebédre, de akár önmagában is megállja a helyét vacsorára, továbbgondolva pedig még egy kicsit finomítható.
A becsinált levesek kezdenek kikopni a mindennapokból, elfelejtjük ezt az elképesztően finom készítési módot, pedig végtelenül egyszerű. A békebeli, háború előtti polgári konyhák tanulták el a francia eredetű receptekből, hogy a tejszínnel gazdagított leveseknél
a tejszín mellett egy tojássárga is került a levesbe, egészen pontosan a tejszínnel nyersen kikeverve,
majd hőkiegyenlítéssel a levesbe téve, elkeverve. Kevésnek tűnik a különbség, de sokkal krémesebb, tartalmasabb, simább a leves tőle!
A raguleves nagyon sokféle módon variálható, bármilyen húsfélével készíthetjük, szárnyas-, borjú-, bárány-, de akár vadhúst is használhatunk hozzá, csak az a lényeg, hogy falatnyi méretűre legyen felkockázva, ahogy a zöldségek is.
Al forno, consommé és julienne – gasztrominiszótár, hogy képbe kerüljetek!
Manapság olyan, mintha minden az ételekről szólna. Gombamód szaporodnak az éttermek, a street foodos helyek és kézműves sörözők.
Az üzenőfalunk tele van főzős videókkal, receptekkel, és a tévéműsorok nagy részét is a főzőműsorok, vacsoracsaták és társaik teszik ki.
Ha biztosra akarunk menni, akkor a csirke – esetleg a pulyka – a legjobb választás, mert ezek semlegesebb ízűek, és általában mindenki szereti és megeszi.
Ráadásul a szárnyas készül el a leggyorsabban, így nagyjából fél óra alatt el is készül az isteni finom leves.
A cikk itt még nem ér véget, a folytatásért kattintsatok a Cookta oldalára!
