Miután már lehorzsoltam magam minden biciklibaleset-esélyes felületen, anyukám biciklijét használtam, és be kell valljam, örülök, hogy ma már nem csak olyan biciklire ülhetek. Az ugyanis összecsavarhatós, szétszedhetős fajta volt, és nem jutott eszembe, hogy az esetleg még szét is jöhet. Pedig megtörtént.

Egyszer ugyanis kezemben maradt a kormány. Egy darabig csak tekertem tovább – szerencsére egyenes volt az út –, és méla, értetlen szemekkel néztem a kezemben himbálózó kormányra, majd egy halk sikkantást követően – mi mást is tehettem volna?! – elhajítottam az út szélére, én meg az árokban kötöttem ki. Mai napig visítva röhögök, ha ez eszembe jut.

Remélem, ti is megosztotok velem néhány hasonló, mókás történetet, s hogy megjöjjön hozzá a kedvetek, összeválogattam nektek néhány nosztalgiaképet régi biciklikről az 1900-as évekből. A Fortepan oldalán bukkantam rájuk, igazi kincsek ezek kis hazánk múltjából.

Küldjetek ti is bicajos képeket magatokról vagy a régmúltból!