Azt gondoltam, hogy a fiam okosan fog dönteni, de most már látom, hogy közbe kell avatkoznom. Tudom, hogy ez azt fogja majd eredményezni, hogy megharagszik rám, vagy eltávolodik tőlem, én azonban inkább ezt választom, mint hogy tíz év múlva a válásához kelljen majd asszisztálnom.

Szeretem a fiam, mindent megtennék annak érdekében, hogy boldog legyen. Ehhez azonban az kell, hogy bebizonyítsam neki, a barátnője nem neki való. Sajnos nincs sok időm, hisz erősen gondolkodik az eljegyzésen, amit úgy gondolom, mindenképp meg kell akadályoznom.

Eleinte én is azt hittem, hogy egy kedves lányról van szó, ami igaz is, azonban bizonyos idő elteltével észrevettem, hogy mindig az ő akarata érvényesül a kapcsolatukban, és a fiam sosem hoz döntéseket.

Tudom, hogy a fiam nem erőszakos típus, kifejezetten jámbor fiú, és sosem szólalna fel élete szerelme ellen, mégha nem is annyira ért egyet a lány döntésével. Ez rendben van egészen addig, amíg nem láncolja magát a leendő menyemhez.

Forrás: Pexels.com

Érthető, hogy azt hiszi, megtalálta a nagy Ő-t, hisz már három éve együtt vannak, és látszólag minden tökéletesen működik közöttük. Az évek során azonban megfigyeltem az apró változásokat, később rá kellett döbbenjek, hogy sokkal nagyobb a baj, mint gondoltam.

Szerettem volna finoman rávezetni a fiam, hogy milyen is valójában a szerelme, ő azonban észre sem vette, mire próbáltam utalni. Szembesíteni nem szeretném, mert az túl harsány lenne, és nyomban ellenállást váltanék ki belőle.

Olyan helyzeteket kellett teremtenem, amikor kiütközik, hogy miben hasonlítanak kevésbé egymásra, melyek azok a tulajdonságaik, amelyek miatt nem érné meg nekik, hogy összeházasodjanak.

Több hónapon keresztül próbálkoztam, a tervem azonban kudarcot vallott. A fiam fél évvel később megkérte a barátnőjét, aki természetesen igent mondott. A lagzira is hamarosan sor került, így el kellett fogadnom a tényt, hogy a fiam elvette a lányt.

Később elmondtam a fiamnak, mit terveztem a lánykérés előtt, amin ő meglepetésemre csak nevetett. Elmesélte, hogy végig tudta, mit tervezek, ő azonban tudta, mit csinál. Elmondta, hogy ő nem bánja, ha minden úgy van, ahogy a felesége akarja, hisz őt az teszi boldoggá, ha a szerelme boldog és kiegyensúlyozott.

Be kellett látnom, hogy nem kellett volna megpróbálnom beavatkozni az életükbe, hisz pont azt szerettem volna csinálni, amitől féltettem a gyerekem.

Bea történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.