Hét évig voltam együtt a párommal, akivel tervezgettük a közös jövőnket, de sose kérte meg a kezem, végül elegem lett és elhagytam. Fél év múlva az esküvői fotóit nézegettem a Facebookon.
25 voltam, amikor összejöttünk Lacival. Komoly kapcsolatot akartam, családot terveztem, ezt már az elején elmondtam neki, mire azt felelte, ő is erre vágyik. Az évek teltek, de a tervezgetésnél tovább sose jutottunk, mindig csak jövő időben beszéltünk a kapcsolatunkról. Nem akartam siettetni, bár szerettem volna 30 éves korom előtt megházasodni és gyereket szülni, de úgy gondoltam, mind a kettőnknek akarnia kell, hogy működjön.
Amikor betöltöttem a harmincat, már nem tudtam visszafogni magam, és egyre jobban idegesített a gyerekes viselkedése, az éjszakázások és az üres ígérgetések a jövőnkről, mégis maradtam. Harminc évesen nem akartam mással újrakezdeni, vele szerettem volna családot alapítani. Amikor felhoztam az eljegyzést, mindig témát váltott, és kérte, hogy ne nyagassam, így a várakozás mellett döntöttem.
A helyzet azonban nem javult és még két év telt el gyűrű nélkül, mire végre azt tudtam mondani: nem várok tovább.
Úgy gondoltam borzasztó lesz 32 évesen újrakezdeni majd valakivel, de biztosan előbb találok társat, mint ő, aki ennyire komolytalan, és csak hitegeti az embert egy mesebeli jövőképpel. Fél év telt el, és még mindig nehezen ismerkedem, mert már nem bízok annyira a férfiak szavában.
Úgy döntöttem, megnézem hogyan éli az életét nélkülem, amikor az adatlapján megláttam az esküvői fotókat.
Döbbenten meredtem a képernyőre, ahol az álomesküvőm elevenedett meg a szemeim előtt, az exemmel és egy gyönyörű fiatal lánnyal. A helyszín, a ruhák, de még a torta is olyan volt, amiről mindig is áradoztam Lacinak. Mintha az álmom teljesült volna, csak nem számomra.
Csak ültem és nem bírtam felfogni a látottakat. Mégis ki ez a lány? Mikor történt ez? Miért őt vette feleségül, és nem engem? Muszáj volt választ kapnom a kérdéseimre, ezért felhívtam egy közös ismerősünket, hogy utána járjak: vajon már a kapcsolatunk alatt is képben volt ez a lány, és ezért nem vett feleségül?
Az igazság nagyon fájt
Talán könnyebb lett volna, ha tudom, hogy megcsalt, vagy teherbe ejtett valakit, de erről szó sem volt. Egyszerűen csak talált valakit, akit nem akart elveszteni, mint engem, ezért rögtön megkérte a kezét, és feleségül vette egy olyan esküvőn, amiről mindig is beszéltem.
Üvöltöttem fájdalmamban. Amire én évekig vártam, egy másik lánynak csak hónapokat kellett. Hol itt az igazság? Hogy hihetném ezután azt, hogy fontos volt a kapcsolatunk? Hogy elég voltam? Hogy nem velem van a baj? Hiszen én annyi mindent megtettem érte, és szerettem, vártam rá…Most mégis én vagyok egyedül, összetörten, míg ő a mézesheteket tölti egy lánnyal, akinek minden az ölébe hullt. Tényleg ezt érdemelném?
Melissza történetét Juhász Adél jegyezte le