Hét évig voltam együtt a párommal, akivel tervezgettük a közös jövőnket, de sose kérte meg a kezem, végül elegem lett és elhagytam. Fél év múlva az esküvői fotóit nézegettem a Facebookon.

Sokan küzdenek azzal a problémával, hogy a kedvesük túl sok időt tölt a legjobb barátjával, aki ráadásul nő. Hogyan lehet együtt élni ezzel a helyzettel, anélkül, hogy a kapcsolat sérülne?

Egy éve alkotunk egy párt a barátommal, akivel az első randi óta mindent mesebelinek éltem meg, mondhatni ez az év volt a legszebb az életemben. A párom kedves, figyelmes, odaadó, és úgy érzem, hogy csak vele tudok igazán önmagam lenni - mindeközben pedig megfojt a féltékenység.

Már a gimi kezdete óta egy nagyon jól és dinamikusan működő lányos baráti kör része vagyok, amelyben összesen négyen vagyunk – az első pillanattól, hogy besétáltunk a középsuli teljesen új élményekkel ígérkező falai közé, azonnal megtaláltuk a közös hangot, és ez azóta sem változott.

Petivel pár hónapja kezdtünk el járni. Fülig beleszerettem, viszont kezdem úgy érezni, hogy megfulladok a kapcsolatunkban.

A mai napig nem bírom megérteni, hogy lehetséges az, hogy harminc éves koromra láttam csak be azt, hogy az állítólagos legjobb barátnőm valójában gyűlöl engem, és csak azért próbál a közelembe férkőzni, hogy sikerüljön minél pontosabban lemásolnia a stílusomat.

“Már beszélgetni sem szabad?” – vágta a fejemhez a feleségem, de ez már nem csak beszélgetés. Vagy mégis, és én vagyok megőrülve? Normális az, hogy sértve érzem magamat amiatt, hogy online flörtöl valakivel? Igazából kettőnk közül én vagyok a képmutató?

Egyedülálló anyuka vagyok egy gimnazista fiúval, és úgy döntöttem, hogy nem áll meg az élet. Szeretek csinosan öltözni, és sminkelni, de ez a többi szülőnek egyáltalán nem tetszik…