“Már beszélgetni sem szabad?” – vágta a fejemhez a feleségem, de ez már nem csak beszélgetés. Vagy mégis, és én vagyok megőrülve? Normális az, hogy sértve érzem magamat amiatt, hogy online flörtöl valakivel? Igazából kettőnk közül én vagyok a képmutató?
Mások súlyos párkapcsolati gondokkal küzdenek, viszonyokat titkolnak el egymás előtt, én pedig itt vagyok, és amiatt panaszkodom, hogy a feleségem online beszélget valakivel. Ennek ellenére mégis görcsbe rándul már a gyomrom, ha erre gondolok, és már kétségbe vagyok esve, mert nem látok megoldást.
Online barátból szerető?
Először annyi tűnt fel, hogy egyre gyakrabban nyomogotta serényen a telefonját széles mosollyal az arcán, amit manapság a legtöbben szoktunk. Igazából még jobb is, mintha fapofával, cél nélkül pörgetné a közösségi médiát. Szóval ez így ment egy ideig, aztán nem tudtam megállni, rákérdeztem, hogy mi olyan vicces.
“Áh semmiség, csak amit írtak nekem” – válaszolta.
Ezután már nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, kihúztam belőle, hogy egy idegennel beszélget az interneten, akivel még soha nem találkozott. Annyira még ez se tűnt furcsának, hiszen harmincas férfi vagyok, azért én is megmártottam a lábamat az online videojátékok világában. Nem újdonság számomra, hogy egy ismeretlennel egy ideig még fenntartjuk a kapcsolatot, miután megismertük.
Úgy viselkedett, mint egy szerelmes tini
Azon viszont már nem tudtam túltenni magamat, hogy éjszakába menően fennmaradt pötyögni a telefonján, illetve a nap bármelyik szakában rajta lehetett kapni, hogy széles mosollyal írogat.
Egy idő után, bevallom őszintén, féltékeny lettem. Hiszen itt egy idegen, akivel titokban többet beszélget, mint velem.
Az állapotomon az sem segített, amikor megtudtam, hogy férfi az illető. Na meg persze az, hogy a feleségem minden egyes alkalommal, amikor a közelében vagyok, gondosan eltakarja a telefonját. Annak ellenére, hogy nem leskelődtem, és soha nem jelentett gondot a kapcsolatunkban az, hogy nézegettük egymás telefonját.
Ez már több, mint beszélgetés
Az utóbbi időben viszont már nem bírtam magammal, és ha tehettem a szemem sarkából odanéztem. Sajnos nagyon nem tetszett, amit láttam. Pár üzenet már bőven a flörtölés felső határán volt, amivel kapcsolatban nem tudom, hogy mit érezzek. Amikor felhoztam ezt a feleségemnek egyből visszatámadott, hogy mit képzelek, nem tartozik rám kinek mit ír. De nem tudok mást tenni, sértve érzem magamat.
Viszont ő ekkor bedobott egy aduászt. Méghozzá azt, hogy én is néztem már pornót, akkor engem végképp nem kéne zavarjon.
És igaza van, lehet, nem kéne, de amiatt soha nem szólt egy szót sem. Illetve az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az szimplán a testi önkielégítésről szólt, de az ő esetében már kialakult egy lelki, érzelmi kapcsolat.
Nem tudom, mit gondoljak, hiszen a pornográfia sokkal fizikálisabb, de nem tudok nem arra gondolni, hogy ő lelkileg egy másik férfihoz vonzódik. Nem tudom kinek van igaza kettőnk közül. Egyáltalán lehet valakinek?
Imre történetét Kovács Ákos dolgozta fel.
