Az anyós és a meny közötti rivalizálás szinte “elvárás”, kezdve az anyós viccektől a mamahotelben élő férfiakig. Azonban nem kell, hogy átok legyen az anyós. Ugyanúgy lehet segítőkész, hasznos, sőt, még támogató is.
Pár hónapja vettem észre, hogy valami nem stimmel a lakásommal, amikor hazaérek. Nem minden alkalommal tűntek fel az apró változások, de idővel egyre biztosabb lettem abban, hogy nem az elmém játéka, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy hagytam őket. De ki járhatott itt?
Csak azt szeretném, hogy könnyebb legyen neki a kicsivel, miért zárkózik el a segítségtől?
A jó szándéknak is megvannak határai! Van egy pont, amikor már a szülő jóakarata nem talál kellemes fogadtatásra. Főleg, ha aktus közben zavar meg…
Régebben az összes barátnőm rossz kapcsolatot ápolt az anyámmal, ami érthető, hisz senki sem szereti az anyósát, most azonban már visszasírom a kisebb nagyobb nézeteltéréseket. Hiába tagadom, a barátnőm teljesen olyan, mint az anyám.
Az anyósom azt hiszi, ugyanúgy ki fogom szolgálni a fiát, ahogy ő tette anyaként. Sajnos téved, nem lehet mindenkitől elvárni, hogy az otthoni munkában teljesedjen ki.
Többször felhoztam már az összeköltözés lehetőségét, de olyan, mintha meg sem hallaná. Tini lánynak érzem magam akkor, amikor a szülei lakásában találkozunk, ráadásul az anyja úgy kezel minket, mintha általánosból érkeznénk hozzá haza. Miért nem költözhetünk végre össze?
Úgy gondoltam, a szülés egyértelműen olyan lesz, amit a férjemmel együtt fogok megosztani, kéz a kézben. Most viszont úgy érzem, ő az utolsó ember, akit magam mellett szeretnék látni.