Egyéb kategória

Kövér lányként csak kihasználnak a barátnőim?

Mindig is a ducibb lányok csoportját erősítettem, azonban ez pár kritikus tinédzserkori éven kívül nem igazán zavart – megbarátkoztam vele, hogy sosem fogok egy nádszálkirálylány lenni, de ezzel nincs is semmi gond, hiszen amíg egészséges vagyok és magabiztos, addig nem is számít. A teltebb alkatom azonban mostanában egészen hasznomra válik, amikor az igaz barátok kiszűréséről van szó.

vous - 2023.03.22.
Kövér lányként csak kihasználnak a barátnőim?

Néhány éve, az egyetemen ismerkedtem meg két lánnyal, akikkel azonnal megtaláltuk a közös hangot – ők is nagyszájú, bulis csajok voltak, akikkel komolyabb témákról is el lehetett beszélgetni. Nagyon örültem, hogy ilyen társaságra tehettem szert, hiszen a gimiben igencsak népszerűtlen voltam, és inkább a hozzám hasonló „számkivetettek” társaságát kerestem, így jelentős felüdülés volt a két gyönyörű, jófej, na meg vékony lány társasága.

Ezekben az években kezdtem úgy érezni, hogy igazán élek – bulizni jártunk, moziba, vagy enni – előttük még ez sem esett nehezemre, ugyanis sosem éreztették velem, hogy más lennék az alakom miatt – legalább is nem nyíltan.

Forrás: Unsplash

Az iszogatásaink és bulizásaink során gyakran megesett, hogy a barátnőimet megkörnyékezték a férfiak, engem pedig csak amolyan plusz egy „dagi csajnak” tekintettek, és bár ez nem esett jól, sőt, zavart, hogy a pasik főleg a vékony nőkre buknak, tudtam, hogy ez nem a lányok hibája, és mindig bizakodtam, hogy rám is rám talál majd, aki hozzám illik. Néhány alkalommal furcsálltam, hogy miért ragaszkodnak a csajok olyan görcsösen, hogy minden egyes bulira menjek velük én is, azonban nem szenteltem ennek túl nagy figyelmet.

Mostanra azonban már kikristályosodott a kép bennem.

Néhány hete történt az az ominózus péntek este, amikor az egyik barátnőmmel elmentünk a kedvenc bárunkba iszogatni – a harmadik barátnő ekkor nem tudott jönni, mert randija volt, de mi nem akartuk otthon tölteni az estét. Ahogy sorban álltunk az italunkért, a barátnőm odahajolt, és suttogva közölte, hogy az egyik asztalnál ülő, igencsak jóképű férfi folyamatosan őt nézi, és tutira meg fogja környékezni. Amikor a férfi irányába fordultam, láttam, hogy egyenesen rám néz, mosolyog, és félszegen megemeli a poharát az irányomba. Amikor ezt az éppen másfelé nézegető barátnőmmel közöltem, ő csak eltorzult arccal annyit mondott: „Téged néz?! Na ne nevettess.” – Ez a megjegyzés szinte a szívemig döfött, és akkor éreztem, hogy a sok biztatás, vagy amikor szépnek és csinosnak hívott, csupán üres duma volt.

Már éppen a könnyeimmel küszködtem, amikor valaki megkocogtatta a vállam – a jóképű férfi volt az, aki most egyenesen felém nyújtotta a jobb kezét, hogy bemutatkozzon. Ennek láttán a barátnőm, aki ekkor még fel sem fogta, mennyire megbántott, halálosan sértett arcot vágott, majd miután érzékelte, hogy a pasi tényleg nem miatta van ott, közölte, hogy haza akar menni, de legalábbis át egy másik helyre. Erre aztán azt mondtam neki, hogy menjen csak, én maradok.

Sértetten és színpadiasan távozott, én pedig nyugtáztam: mégsem annyira támogatóak a barátnőim, mint ahogy azt mutatják.

Azóta már összegyűjtöttem az összes lelkierőm, és egyenesen a barátnőim szemébe mondtam a sérelmeimet – nem köntörfalaztam, elmondtam, hogy úgy érzem, hogy sokszor ők akarnak mellettem jó csajnak tűnni, és valójában nem tartanak vonzónak és érdekesnek, ez csupán duma és áltatás volt a részükről. A hallottak sokkolták mindkettejüket, de végül sikerült egy egészen őszinte beszélgetést lefolytatnunk, amelyben egyikük bocsánatot is kért a bárban való viselkedéséért. Nem mondom, hogy már nem vagyunk barátnők, de határozottan komolyabb határokat szabok – többé nem akarom ennyire megbántva érezni magam, mint ott és akkor abban a bárban.

Alexandra történetét Varga Abigél jegyezte le.

Ajánlott cikkek