Régen nem is volt kérdés, hogy a kezdeményezés a férfiak dolga, de ahogy minden, manapság ez is megváltozott. A nők egyre nyomulósabbak, a pasik pedig egyre kényelmesebbek és egyre kevésbé akarnak meghódítani egy nőt, inkább az egyszerű prédára hajtanak.
Nemrég voltam egy rendezvényen, ahol egy asztalhoz kerültem egy szimpatikus sráccal. Jót beszélgettünk, szerintem a kémia is megvolt, mégsem történt semmi. Nem kezdeményezett, nem hívott meg egy italra, nem kérte el a számomat. Őszintén szólva elég csalódott voltam, hisz egész biztosan szingli volt, szerintem még tetszettem is neki, de hát akkor mi volt a baj?
A barátnőim aztán jól leteremtettek, hisz szerintük én is simán megtehettem volna az első lépést. Ez már a 21. század, nincs abban semmi, ha a nő veti fel a férfinak, hogy igyanak meg együtt egy italt.
Szerintük én úgy gondolkodom, mint egy hercegnő, aki még mindig azt várja, hogy megjelenjen a szőke herceg fehér lovon, és megharcoljon érte a sárkánnyal.
Van benne igazság, bár legalább kimozdulok az elefántcsont tornyomból, próbálok nyitott lenni és teret adni az ismerkedésnek. Ez nem büszkeségi kérdés, vagy félelem a visszautasítástól, nekem az jön be, ha egy férfi férfiként viselkedik, és nem nekem kell kezdeményeznem. Lehet, hogy ez már régimódi felfogás, de én akkor is úgy gondolom, hogy ez a férfi dolga.
Vannak olyan barátnőim is, akik ebből egyáltalán nem csinálnak problémát. Ráírnak egy pasira, ha tetszik nekik, találkozót kezdeményeznek. Ezt egyrészt csodálom bennük, másrészt legyünk őszinték, ebben az is közrejátszik, hogy ők akarnak irányítani, így érzik magukat biztonságban.
Hisz sokszor idegtépő, amíg egy férfi elszánja magát és lép, és szerintem a legtöbb nőnek ezt nincs türelme kivárni.
Másrészt nagy a verseny a vonzó pasikért, úgyhogy a legtöbb nő beveti magát, és semmitől sem riad vissza. Néha attól sem, ha az adott férfi éppen foglalt. Úgyhogy nagyon nem is kell azon csodálkozni, hogy a pasik ellustultak, hisz a nők megteszik helyettük, amit kell. Ennek köszönhetően szép lassan teljesen felborulnak a férfi-női szerepek, kezdenek teljesen elmosódni a határok, már egyáltalán nem egyértelmű, hogy mi a férfi, és mi a nő dolga.
Amikor pár éve nagyon vártam, hogy egy férfi bejelentkezzen nálam, egy barátnőm azt mondta, hogy a gyötrődésnél sokkal jobb, ha én teszem meg az első lépést. Igaza volt, bár szerintem a csönd sokszor önmagáért beszél.
A lényeg, hogy bármit is teszünk, legyünk önazonosak. Ha valaki szeret kezdeményezni, akkor ne fogja vissza magát, én viszont továbbra is azt gondolom, hogy ezt meghagyom a pasiknak.
