Egészen addig nem gondoltam hatalmas bűnnek, hogy 30 évesen nem találtam meg az igazit, míg anyám el nem csalt egy vakrandira…

Tudom, sokan azt mondják, nem szabad az első randin ágyba bújni. De ha jön a lehetőség, miért ne? Valamit rosszul csináltam?

Én sosem értettem a hűtlenséget. Ha már nem szereted a másikat, akkor miért nem szakítasz vele? Ha szereted, mégis lefekszel egy másik nővel, akkor az milyen szerelem?

Mindig is én voltam a duci barátnő, aki mellett a többi lány csak még dögösebbnek tűnt. A férfiak messziről elkerültek, és átnéztek rajtam. Úgy döntöttem lefogyok.

Lefogadom, hogy minden szingli feltette már magának ezt a kérdést, de hogy mi a konkrét válasz? Általában fogalmunk sincs! Egy statisztika segítségével viszont kicsit közelebb kerülhetünk a rejtély megoldásához.

Régen nem is volt kérdés, hogy a kezdeményezés a férfiak dolga, de ahogy minden, manapság ez is megváltozott. A nők egyre nyomulósabbak, a pasik pedig egyre kényelmesebbek és egyre kevésbé akarnak meghódítani egy nőt, inkább az egyszerű prédára hajtanak.

Azt mondják, egy nőt nehéz kiismerni. Mi, nők viszont pontosan tudjuk, hogy ez valójában nem igaz, pusztán az arra igazán érdemes barátoknak és férfiaknak nyílunk meg. Ígéretes kezdet lehet, ha egy pasi az első randin nem a mellbőségünkre kérdez rá, inkább olyan kérdéseket szegez nekünk, amitől bár elsőre hasonló sokkot kapunk, mint a cicis kérdéstől, de elgondolkodtat, a válaszból pedig jobban megismerheti a személyiségünket. 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon bejön, ha egy férfi képes spontán odalépni hozzám az utcán. Nem veszem tolakodásnak, örülök neki, hisz nőből vagyok, egy bók mindig feldobja a napomat. Manapság azonban egyre ritkább ez a jelenség.