Reggeltől estig, a héten egy szabadnappal, ha szerencsés vagyok kettővel, váltott műszakokban dolgozom egy boltban, a plázában. Nem vetem meg a kemény munkát, már egészen fiatalon is dolgoztam, amint lehetett. Nem vagyok diplomás, nem válogathatok sok lehetőség közül, örülök, hogy van munkahelyem, és tudok félretenni egy kis pénzt is. De amikor a társkeresés jön szóba, egyszerűen nem értik az emberek, hogy miért nem vetem bele magam ebbe a rendkívüli utazásba.

Általában reggel 7 órakor szoktam felkelni. A munkám 9 órakor kezdődik, az odaút bő fél óra, ha nem ragad be a tömegközlekedés, szóval 8:25-kor már úton kell lennem, hogy becsusszanjak időben. Ez azt jelenti, hogy reggel kemény másfél órám van, amit nevezhetünk szabadidőnek, és ilyenkor ugyebár bármit csinálhat az ember! Igen ám, de arcot is kell kreálni a fejemre, meg is kell reggelizni és ha még magamban akarom tartani a démonjaimat, akkor nem árt egy kis testmozgás sem. Persze, nem vagyok fitneszguru, ezért sokszor ez az idő még az ébredezés gyakorlásával telik… A munkában lenyomom a 12 órát, este kilenckor bezárhatunk, már amennyiben ki tudjuk üríteni a boltot a “csak még egy valamit  lééégyszii” vásárlóktól. Az üzletet nyilván ki kell takarítani, leszámolni a kasszát, leltározás is néha, szóval csak álmodhatok arról, hogy pontban kilenckor pápát intek mindenkinek. Ha gyorsan bezárunk, és a villamos is gyors, akkor este tízre hazaérek. Vacsi, fürdés, sorozat és már alszom is, hogy újrakezdhessem.

„De csak van egy kis szabadidőd, amikor randizhatnál, nem?” – jön a kérdés.

Jaj, hát hogyne! Melyik pasi ne akarna reggel, egy tál müzli felett megismerkedni a kis démonjaimmal? Oh, és a tömegközlekedés is jó alkalom lehet szemkontaktust keresni a még álmos tekintetek között, igaz? Munka közben is, ahogy pakolom ki az árut, és elsimítom az arcomból a verejtékes hajtincseket, biztos rengeteg férfit vonzana… Ha pedig valakivel munka után kéne éjjel találkoznom, az inkább hasonlítana számomra az X-akták, vagy az NCIS egy epizódjára, mintsem egy izgalmas randira. Mégis milyen emberek találkozgatnak olyan késői órákban? Valahogy ezt inkább passzolom…

Forrás: Pexels

Vannak szabadnapok, ha úgy alakul a beosztás, akkor akár heti három nap is megadatik. Jogos a kérdés, hogy akkor miért nincs tele a naptáram randikkal? Őszinte leszek, mert nagyon elfáradok…

Amikor végre eljön a nap, amikor nem kell dolgoznom – ami persze kiszámíthatatlan tud lenni, ha műszakokban csere van, mert valaki lebetegszik -, akkor sincs még megállás. Utol kell érni magam az otthoni teendőkkel is. Takarítani, mosni, boltba menni vagy a számlákat intézni, ezek mind a szabadnapokon kerülnek sorra, ha pedig mégis elkészülök mindennel, és tényleg nincs semmi dolgom, akkor egyszerűen csak szeretnék kikapcsolódni, magammal foglalkozni. Nem akarom azzal tölteni a napom, hogy jól pozicionáljam a ciciket a felsőmben, sminket dobjak fel, ami természetesen működik, de azért órákig tart az elkészítése, aztán eljátszani a tetszik, nem tetszik köröket, hogy végül pár hét után megunja, hogy nálam kicsit nehezebb összehozni a találkákat. Valahogy, néha úgy érzem, egyszerűen nem éri meg…

Mindenesetre nem vagyok zárkózott! Ha felbukkan majd egy olyan pasi, aki nem bánja a munkarendem, szeret piacozni, romantikusan port törölgetni és megérti, hogy miért választom a filmnézést egy buli helyett, akkor többé nem leszek szingli!

Klaudia történetét Juhász Adél jegyezte le.