Egyrészt, egy szülőpárnak sem kell mondanom, milyen jó végre kettesben lenni, mennyire fontos időt szánni a kapcsolat ápolására, milyen jó egy-egy mondatot végigmondani anélkül, hogy egy gyerek is a szavunkba vágna, milyen jó akkor kelni és azt csinálni, amit éppen kedvünk tart.

Egyrészt két kicsi gyerekkel nem akartunk messze menni, a szlovák pályákat akartuk megcélozni, de fogalmunk se volt, merre induljunk, melyik hely az, ami megfizethető, kellemes, nincs tumultus, és a pályákon mi is, de a totál kezdő kölykeink is jól érezhetik magukat. Mi a szüleimmel Ausztriába, Franciaországba jártunk, nem volt korábban jól bejáratott szlovák úticélunk. Ezért is gondoltuk úgy, kettesben megyünk, feltérképezzük a helyet családos szemszögből, hogy tudjuk, jövőre hova menjünk már négyesben egy segítő nagymamával kiegészülve.

Harmadik okból pedig azért mentünk kettesben, mert úgy gondoltuk, ez a négy nap pont arra lesz elég, hogy én az elmúlt tíz évben csak néhány alkalommal gyakorolt snowboard tudásomat felelevenítsem, hogy jövőre már egy “profibb” snowboardozó mamát kapjanak a gyerekek, és az ő síoktatásukra tudjunk fókuszálni.

Én alapvetően szeretem megszervezni a családi utazásokat, de most a suli és munka mellett nem éreztem rá erőt. Robi a férjem vette a szárnyai alá ezt a projektet, ő volt az, aki nem restellte végignézni, hogy a Booking.com kedvező áru szállásai közül melyik közelében van jó sípálya. Így esett a választás a magyarul Rózsahegynek nevezett Ružomberokra.