Amikor megláttam a felhívást, hogy vendégszerzőként írni lehet a Vous oldalára, rögtön kedvet kaptam. Szeretek írni, mert így könnyebb kimondani dolgokat, mint szóban. A kérdés, hogy mi legyen a téma? Ami az esetleges olvasót érdekli, vagy ami engem érdekel? Mert a kettő sokszor nem ugyanaz. Mivel nincs tétje, így gondoltam írok magamnak, magamról – írja Réka, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Réka cikkét olvashatjátok.
32 éves vagyok, bár 22-nek tűnök. Mindig megkérdezik nem zavar, hogy ilyen fiatalnak nézek ki? Már bocsi, de miért zavarna? Ha szerencsém lesz, életem végéig megőrzöm ezt a fiatalos fizimiskát, és 50 évesen is 40-nek fogok kinézni.
Gyerekként úgy gondoltam, ha “nagy leszek”, komoly üzletasszony leszek, lesz férjem, gyerekem, kutyám és hatalmas kertes házam.
Most, hogy nagy vagyok, van férjem, kutyám (mopsz, alias Moki úr), házam, igaz kis kerttel… és ez minden.
Forrás: Unsplash
A szerelemben megtaláltam az igazit. Köszönöm neki, hogy mindig önmagam lehetek és sosem töri le a szárnyaimat. Ha most egy romantikus vígjátékban lennénk, úgy mondanám, nagyon sok randin túl vagyok már, ha a munka világát nézzük. Sokrétű, középszerű munkáim voltak középszerű fizetéssel. Nem találom a helyem a szürke hétköznapokban, de lehet csak rossz helyen keresgéltem, számomra nem a megfelelő emberek között. Voltam értékesítési asszisztens, iskolatitkár, dolgoztam webáruházban, és dolgoztam fogyatékkal élő gyerekekkel. Egyik sem volt az én utam.
Ami a gyermekvállalást illeti, és most kövezzenek meg… Ha soha nem szülnék, azt se bánnám.
Nem vagyok anyatípus, sose voltam, nem hoznak lázba a gyerekek. Túl önző vagyok és nem akarom, hogy a férjem számára ne én legyek az első. Csúnya ezt kimondani, de ez az igazság. Túlságosan szeretek egyedül lenni, és nem szeretem, ha valaki 0-24 a társaságomban tartózkodik… Bocsánat kisgyerekes anyukák! Elfogadom, hogy nektek így jó, ti fogadjátok el, hogy másnak meg amúgy.
Forrás: Unplash
A társadalmunk szerint csak akkor vagy teljes értékű ember, ha minden szinten maximálisan helyt állsz. Legyen az munka, családalapítás, szabadidő eltöltése. Bármiféle másságot nem fogadnak el, beleszólnak mit csinálj, hogy csináld, és amúgy is, hogy képzeled, hogy neked más az életfelfogásod, az élethez való hozzáállásod, mint a többi “normális” embernek.
Én nem érzem, hogy jogomban állna beleszólni mások életébe, úgy ezt elvárom az irányomba is. Próbálom gyakorolni a magam hitvallását, miszerint azért, mert valaki rosszat gondol rólam, nem kell, hogy én is ugyanezt gondoljam magamról.
Világ életemben rebellis voltam, és egyre jobban az vagyok.