A kamaszkor egyik kulcsfontosságú pillanata, amikor a gyermek először lép ki a szülők védőernyője alól. A kapunyitás – szó szerint és átvitt értelemben – a felnőtté válás egyik szimbolikus aktusa, de sok esetben nem csupán örömöt, hanem félelmet is hoz magával. Ez a „kapunyitási pánik” nem csupán a fizikai határok átlépését jelenti, hanem azt a lelki terhet is, amely akkor jelentkezik, amikor a fiatal először próbál szembenézni a világgal, immár a szülei közvetlen támogatása nélkül.

Nem tudom, én magam nem találkoztam még olyan gyerekkel, akit bármiért kis szörnyetegnek tituláltam volna. Soha.

Emlékeim szerint tizenegy-tizenkét éves lehettem, amikor először hallottam a szingli szót. Akkor, abban a kontextusban, amiben használták, a fogalom egyet jelentett az önálló, független, kozmopolita nővel, aki jól keres, éli a saját életét, és a szórakozás a középső neve. Vettem az üzenetet: szinglinek lenni nagyon menő dolog a korszellem szerint – erre pedig rengeteg film, sorozat, és könyv is ráerősített az évek során. Ma, 28 éves fejjel viszont már úgy gondolom: szinglinek lenni nem kifejezetten menő...

Veronika látott már sok válást. Sorra estek szét a családok körülötte, de azt hitte, NEM ANNYIRA nehéz. Meg lehet szokni az egyedül maradást.

Vajon miért van az, hogy a saját családunk tagjaival tudunk összeveszni a legcsúnyábban? De úgy igazán. Évekig nem beszélősen, halálra sértődötten, soha meg nem bocsátósan…

Többször felhoztam már az összeköltözés lehetőségét, de olyan, mintha meg sem hallaná. Tini lánynak érzem magam akkor, amikor a szülei lakásában találkozunk, ráadásul az anyja úgy kezel minket, mintha általánosból érkeznénk hozzá haza. Miért nem költözhetünk végre össze?

A nővérem nyakig ül a személyi kölcsönökben és én már nem tudom, hogy meddig tudom őt kihúzni a bajból...

Mit tehet egy olyan fiatal felnőtt, akit az anyja nem enged kirepülni a szülői fészekből? Mennyire tekinthető egészségesnek a folyamatos ellenőrizgetés, kontrollmánia? És egyáltalán be kell-e számolni a szüleinknek a szexuális életünkről?