A férjem még mindig nem akar gyereket, én pedig lassan kifutok az időből…
Olyan döntés előtt állunk, ami véget vethet a házasságunknak...
Rettegek az erőszakból fogant gyerekem születésétől – Elítélsz emiatt?
Nem gondoltam volna, hogy valaha is hasonló helyzetbe fogok kerülni. Mindig is szerettem volna családot, gyerekeket, de nem így. Erőszak áldozatává váltam, és a lehető legrosszabb következményekkel kell most számolnom. Két hét múlva születik a gyerekem, akit egyáltalán nem várok.
Végre! Már a barátom is gyereket akar
Nem akartam erőszakosan győzködni, csak finoman vezettem rá arra, mit szeretnék a jövőben. Sokat beszéltünk a témáról, és idővel sikerült meggyőznöm arról, hogy egy gyerek csak boldogságot fog hozni az életünkbe, és nem fog kellenünk aggódni amiatt, hogy esetleg borzalmas szülők leszünk.
Én? Háztartásbeli apa? Simán!
Nem értem, miért hiszik azt a nők, hogy a pasik nem vállalnák a háztartásbeli apa szerepét. Imádnám, ha otthon kellene lennem, és a gyerekekre kellene vigyáznom, meg takarítanom.
Helló, anyu szeretnék lenni! – most 24 éves vagyok, nem erre számítottam pár éve
Tegye fel a kezét az a lány, aki arra vágyik, hogy 24 évesen anya legyen! Nem sokan vagytok, ugye? Hát, tíz, de még öt évvel ezelőtt én sem tudtam volna elképzelni, hogy lelkesen a levegőbe lendült volna a karom egy ilyen mondatra. Azt gondoltam, 24 évesen egyetemre fogok járni (ez igaz is), emellett gyakornok leszek valami menő cégnél, kutatok, publikálok, építem meredeken felfelé ívelő karrierem. Pasik? Majd randizgatok. Család? Gyerek? Persze, valamikor szeretnék. Majd.
A feleségem bulizni akar, én viszont gyereket
Nyolc év párkapcsolat és három év házasság után úgy döntöttem, hogy elhagyom a feleségemet. Soha nem gondoltam volna, hogy egy emiatt fog félre siklani a kapcsolatunk, de már egyáltalán nem ugyanazt akarjuk az élettől. Ő még szórakozni szeretne, én pedig családot.
„Meséljem el azt is, hogy rettegek a gyerekvállalástól?” – egy fájó találkozás margójára
„Az utcán sétálok. A magas sarkú cipőm visszhangot ver a betonon, de nem hallom a fülemben dübörgő ambiciózus női énekesnő hangjától. Emberek elmosódott árnyai suhannak el mellettem. Egy ápolatlan, ürülékszagot árasztó szakállas apóka némi apró reményében felém nyújtja mocsoktól csutakos kezét. Anélkül haladok el mellette, hogy rápillantanék” – kezdi történetét Margit, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Csonka Margit írását olvashatjátok.
“Mikor jön a testvérke?” – Avagy ezért fáj, ha a gyerekvállalásról faggatnak
Sokszor, ahogy elnézem az embereket, gyakran eszembe jut, hogy milyen könnyen ítélkezünk mások felett. Kíméletlen magabiztossággal formálunk véleményt olyan dolgokról, amikről valójában fogalmunk sincs. És még a közösségi média sem kell ahhoz, hogy hangoztassuk a meggyőződésünket. Hogy miért írom ezt? A saját élményemből kiderül – kezdi történetét Judit, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Megyeri Judit írását olvashatjátok.
