40 évesen gyereket vállalni nem szokványos dolog, de én semmit nem változtatnék a történeten. Kaptam hideget, meleget, amikor belevágtunk, de örülök, hogy csak magunkra hallgattam.

Olyan döntés előtt állunk, ami véget vethet a házasságunknak...

Az anyaság utáni vágy minden nőben másképpen alakul ki. Van, akiben hamar szárba szökken az anyai ösztön, van, akiben a szoptatás során alakul ki az igazi kötődés, van, aki egyáltalán nem vágyik gyerek után, és jól is érzi magát így. Aztán, persze, vannak azok, akik szeretnének babát, de különféle félelmek visszatartják a döntéstől.

A mai világban túlidealizálták a szingliséget, régen nem magasztalták a vénlányokat és az öreg agglegényeket, de az igazság valahol a kettő között kell, hogy legyen. Az ember társas lény, ezért valami hiba lehet a rendszerben, ha egy bizonyos kort elérve még mindig nem tudott senkit rávenni arra, hogy vele élje le az életét.

Ha van Facebook-profilotok, nőből vagytok, és a húszas éveitekben jártok, biztos hogy éreztétek már úgy: rajtatok kívül épp mindenki menyasszony, feleség vagy anya lett. Még a legkiegyensúlyozottabb ember pszichéjét is próbára teszi olykor mindaz, ami a közösségi média felületein szembejön vele. A lemaradás érzése valós probléma, de szerencsére lehet ellene tenni ezt-azt!

Nem gondoltam volna, hogy valaha is hasonló helyzetbe fogok kerülni. Mindig is szerettem volna családot, gyerekeket, de nem így. Erőszak áldozatává váltam, és a lehető legrosszabb következményekkel kell most számolnom. Két hét múlva születik a gyerekem, akit egyáltalán nem várok.

Nem akartam erőszakosan győzködni, csak finoman vezettem rá arra, mit szeretnék a jövőben. Sokat beszéltünk a témáról, és idővel sikerült meggyőznöm arról, hogy egy gyerek csak boldogságot fog hozni az életünkbe, és nem fog kellenünk aggódni amiatt, hogy esetleg borzalmas szülők leszünk.

Nem értem, miért hiszik azt a nők, hogy a pasik nem vállalnák a háztartásbeli apa szerepét. Imádnám, ha otthon kellene lennem, és a gyerekekre kellene vigyáznom, meg takarítanom.