Tegye fel a kezét az a lány, aki arra vágyik, hogy 24 évesen anya legyen! Nem sokan vagytok, ugye? Hát, tíz, de még öt évvel ezelőtt én sem tudtam volna elképzelni, hogy lelkesen a levegőbe lendült volna a karom egy ilyen mondatra. Azt gondoltam, 24 évesen egyetemre fogok járni (ez igaz is), emellett gyakornok leszek valami menő cégnél, kutatok, publikálok, építem meredeken felfelé ívelő karrierem. Pasik? Majd randizgatok. Család? Gyerek? Persze, valamikor szeretnék. Majd.
Nyolc év párkapcsolat és három év házasság után úgy döntöttem, hogy elhagyom a feleségemet. Soha nem gondoltam volna, hogy egy emiatt fog félre siklani a kapcsolatunk, de már egyáltalán nem ugyanazt akarjuk az élettől. Ő még szórakozni szeretne, én pedig családot.
„Az utcán sétálok. A magas sarkú cipőm visszhangot ver a betonon, de nem hallom a fülemben dübörgő ambiciózus női énekesnő hangjától. Emberek elmosódott árnyai suhannak el mellettem. Egy ápolatlan, ürülékszagot árasztó szakállas apóka némi apró reményében felém nyújtja mocsoktól csutakos kezét. Anélkül haladok el mellette, hogy rápillantanék” – kezdi történetét Margit, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Csonka Margit írását olvashatjátok.
Sokszor, ahogy elnézem az embereket, gyakran eszembe jut, hogy milyen könnyen ítélkezünk mások felett. Kíméletlen magabiztossággal formálunk véleményt olyan dolgokról, amikről valójában fogalmunk sincs. És még a közösségi média sem kell ahhoz, hogy hangoztassuk a meggyőződésünket. Hogy miért írom ezt? A saját élményemből kiderül – kezdi történetét Judit, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Megyeri Judit írását olvashatjátok.
A második világháború után az általános családmodellben két gyermek volt a jellemző, és ez oly mély gyökeret eresztett a társadalomban, hogy az ettől eltérő - mindegy, hogy kevesebb, vagy több - családszerkezeteket fenntartással fogadja a legtöbb ember.
Azon nők szerény kis táborát erősítem, akik nem szeretnének gyereket, inkább a karrierjüket akarják építeni. Úgy tűnik, ez még mindig egy kicsit idegen a többi nőtársam számára, ezért szeretném elmondani, miért döntöttem így.
Sokszor, ahogy elnézem az embereket, gyakran eszembe jut, hogy milyen könnyen ítélkezünk mások felett. Kíméletlen magabiztossággal formálunk véleményt olyan dolgokról, amikről valójában fogalmunk sincs. És még a közösségi média sem kell ahhoz, hogy hangoztassuk a meggyőződésünket. Hogy miért írom ezt? A saját élményemből kiderül – kezdi történetét Judit, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Megyeri Judit írását olvashatjátok.
Egy bizonyos kor után szinte minden nő folyamatosan megkapja a sürgető kérdést: na, és mikor jön a baba? Most azonban a tudomány azt állítja, semmi okunk a sietségre.