Szívesen nézek olyan dokumentumfilmeket, amelyek témája a fenntarthatóság, a környezetvédelem. Amelyek nemcsak felvázolják, mi a probléma, nemcsak sokkolnak, hanem megoldást is kínálnak. Valentin Thurn német rendező filmje az élelmiszeripar változásáról 2015-ben jelent meg, és arról szól, vajon hogyan fogunk táplálkozni akkor, amikor már 10 milliárdan lakjuk a Földet.

Mert bizony 2050-re ez elég nagy valószínűséggel bekövetkezhet, a legnagyobb baj pedig, hogy a javakat nem jól osztjuk el. Amíg az emberek többsége a fejlett országokban elég táplálékhoz jut, addig a világ nagy részén éheznek. A feltételezések szerint 2050-re egyre kevesebben laknak majd jól és egyre többen lesznek, akik nem jutnak elég táplálékhoz. A következő háború talán nem is az ivóvízért, hanem az élelemért tör majd ki? Azt már most látjuk, hogy a jelenlegi modellek nem működőképesek, de akkor mit kell tennünk? Hogyan tudunk elég élelmiszert előállítani, és ezeket úgy elosztani, hogy senkinek ne kelljen éhen halnia?

Foglalkozása: élelmiszermentő – akiknek köszönhetjük, hogy kevesebb magyar éhezik

Mennyi ételt dobtatok ki a héten? Hány kifli keményedett ehetetlenné a spájzban? Hány joghurtról jöttetek rá, hogy lejárt a szavatossága? Meglehet, könnyű szívvel dobjátok ki őket, az is megeshet, hogy bosszankodtok amiatt, hogy mennyivel hamarabb megtelt a kuka, és azt mindjárt le kell vinni. De belegondoltatok abba, hogy vannak jó páran a világon, akiknek az a kifli jól jött volna? A cikk folytatását ide kattintva olvashatjátok.

A film számtalan lehetőséget vázol fel és jár körbe: új fehérjeforrásként a rovarokat említi (ebben már nekünk is van tapasztalatunk, 2017 májusától Svájcban a szupermarketekben is lehet ehető rovarokat vásárolni). Bemutatja, hol tartanak a kísérletek a Petri-csészében „tenyésztett” hamburgerhússal kapcsolatban, de elvisz egy olyan japán kertészetbe is, ahol a növények termesztéséhez nincs szükség földre.

Kukkantsatok be velünk!

A termés minőségét és mennyiségét nem befolyásolja sem az időjárás, sem a föld milyensége. A gyárban több emeleten termesztik a növényeket, ami azért praktikus, mert a szigetországban nincs elég hely annyi földterületet élelmiszertermelésre befogni, amennyire szükség lenne. A termelés szinte teljesen gépesített, a növények közé tilos belépni, így a baktériumok, vírusok sem jutnak be.

Mivel 16 emeleten folyik a termelés, sokkal hatékonyabb ez a megoldás, mint egy ugyanekkora alapterületű termőföld esetén. Ráadásul a termelés folyhat akár egy város közepén is. Egyetlen hátránya a rendszernek, hogy jelenleg óriási az energiaigénye a mesterséges világítás miatt. Ezért a zöldségeket aranyáron kell adniuk. Ez a módszer csak és kizárólag a leggazdagabb országok számára lehet megoldás, ha etetni szeretnék a lakosságot.

Akkor mit kell tenniük a szegényebb országoknak? Ha szeretnétek megtudni, nézzétek meg a filmet!

Derítsétek ki, mi volt a legnépszerűbb étel a születésetek évében!

Mindig izgalmas egy kicsit a múltban kutakodni, és olyan dolgokat kideríteni, mint például mi volt a TOP dal, amikor megszülettetek, vagy az aznapi legnagyobb hír (azonkívül, hogy világra jöttetek, természetesen). Most megtudhatjátok, a világ különböző pontjain az adott évben mi volt a legnagyobb kaja- vagy éppen italőrület!

A cikket ide kattintva olvashatjátok el.