Szeptember 25-én van az Ölelj meg egy vegát! nap. Tökéletes alkalom arra, hogy bemutassam néhányukat. Bár a bevásárlás és étkezés egyre könnyebb, vegának és vegánnak lenni nem könnyű. Még mindig sok furcsa és egy idő után már-már idegesítő kérdést tesznek fel nekik. Megkértem őket, írják le egy fehér lapra, melyik bosszantja őket a legjobban.
„Ha érvelni akarsz a vegánság ellen, akkor először nézz utána, hogy mi is az, és miért döntenek emellett az emberek”
Melinda május óta nem vásárol semmi olyat, amihez valamilyen állatot meg kellett kínozni vagy kihasználni. Rengeteg videót nézett a nagyipari állattartás folyamatáról, és teljesen elborzasztotta, ahogyan az állatokkal bánnak. Akkor döntött végül a vegánság mellett, amikor az egyetemen felvette a fenntartható fejlődésről szóló óráját, ami ráébresztette, hogy a húsevés nemcsak az állatoknak rossz, hanem az egész környezetünknek. Az ismerőseivel váltott eszmecserék gyakran heves vitákba torkollanak, mert a „húsevők” sokszor támadásnak érzik, ha valaki máshogy gondolkozik a táplálkozásról.
„Még a sült hús szagától is rosszul vagyok”
Réka egy éve vegetáriánus, és nemrég lett teljesen vegán. A párja vegán szakács, így általa belekerült egy vega/vegán társaságba, ahol egy idő után benne is megfogalmazódtak bizonyos kérdések a húsevéssel kapcsolatban. Utánanézett, kérdezősködött, és annyira elborzasztotta az állatok ipari mértékű kihasználása, hogy úgy döntött, nem támogatja ezt. A vegaság átmeneti állapot volt számára a vegánság előtt, leginkább a szokások elhagyása, új szokások felvétele volt nehéz számára, ezért volt szüksége erre a köztes időszakra.
„A tehén teje egyedül a kicsinye tulajdona”
Sára húsvét előtt döntött úgy, hogy vegán lesz. Legfőképp az állatok tisztelete és a környezetvédelem miatt. Dokumentumfilmekből tudomást szerzett a húsipar és a tejipar borzalmairól és hátrányairól. Nem tartja normálisnak, hogy egy reggeli miatt elválasszanak egy kicsit az anyjától, vagy hogy emiatt ketrecben szenvedjen egy állat. A családja és a barátai végig támogatták ezt a döntését, de másoktól rendszeresen kap hülye kérdéseket és véleményeket.
„A tojásról és a halról volt a legnehezebb lemondanom”
Józsi közel 5 éve vegán. Az egész úgy kezdődött, hogy kiutazott Londonba munkát keresni. Elkezdett önkénteskedni egy kávézóban, amiről később derült ki számára, hogy vegán. Így csöppent bele ebbe a „világba”. Végül rájött, hogy az érvek, amiket az ottani vegán barátai hoztak fel a húsevés ellen, tiszták és megdönthetetlenek. Áttért a vegán életmódra, és benne is megfogalmazódott: mennyire etikátlan egy állatot alsóbbrendűnek tekinteni és meggyilkolni csak azért, hogy mi jóllakjunk. Angliából nemrég tért haza, és a barátnőjével önellátó gazdálkodást folytatnak.
„Nem nem szabad, hanem én nem akarom!”
Flóra egy éve lett vegán. Először szkeptikus volt, de részletes kutatást végzett, és végül teljesen elborzasztotta az, amit megtudott. Előbb a húst hagyta el, aztán teljesen felhagyott az állati ételek fogyasztásával.
Sokan kérdezik, hogy bírja, mintha valami rákényszerített tortúra lenne. Azt a kérdést is gyakran nekiszegezik, hogy vajon mit „szabad” és „nem szabad” ennie. Mindig próbálja elmagyarázni, hogy igazából szabad azt ennie, amit akar, és annyit, amennyit akar – nincs megtiltva neki sem, hogy állati eredetű ételt egyen, ezt egyszerűen ő akarja így. Ráadásul jobban érzi magát, mint valaha, mind testileg, mind pedig lelkileg.