Tudom, sokan azt mondják, nem szabad az első randin ágyba bújni. De ha jön a lehetőség, miért ne? Valamit rosszul csináltam?

Én sosem értettem a hűtlenséget. Ha már nem szereted a másikat, akkor miért nem szakítasz vele? Ha szereted, mégis lefekszel egy másik nővel, akkor az milyen szerelem?

Ha alapvetően nincs is semmi gond a külsőnkkel, néha érezhetjük úgy, hogy nem vagyunk túl vonzóak mások számára. Elsődlegesen önmagunkat kell rendbe tennünk, hogy kifelé is a magabiztosságot sugározzuk, hiszen aligha van dögösebb annál, mint, aki tisztában van önmagával, elfogadja és szereti saját magát. De mi van akkor, ha bevethetünk egy kis trükköt is, hogy fokozzuk a felénk irányuló vonzalmat?

Az első randikon általában hárman szoktak részt venni: az a fél, amelyik kezdeményez, az aki elfogadja a meghívást és a kínos csend. Ezek a pillanatok lehetőséget is teremthetnek arra, hogy jobban megismerjük a szemben ülő embert. Ehhez azonban az szükséges, hogy kellően felkészülten érkezzünk a randi helyszínére.

A félelmeim tudatos elengedése kellemetlen és rengeteg energiát igénylő folyamat volt, én mégis belevágtam. Eleinte nem volt egyszerű, de idővel egyre könnyebbé vált az elengedés.

A szexualitás és az intimitás közel sem számítanak tabu témának a 21. században, de mi van akkor, ha valaki úgy érzi “kicsúszott az időből” és már sosem fogja megtapasztalni? Tényleg van olyan, hogy túl késő? 

Soha nem voltam nagy nőcsábász, de életem első nagy szakítása után vigaszként felmentem a Tinderre, ahol nagyon elszaladt velem a ló. Olyannyira, hogy egészen a bőr- és nemibeteg-gondozóig vitt a hátán.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon bejön, ha egy férfi képes spontán odalépni hozzám az utcán. Nem veszem tolakodásnak, örülök neki, hisz nőből vagyok, egy bók mindig feldobja a napomat. Manapság azonban egyre ritkább ez a jelenség.