Soha nem voltam nagy nőcsábász, de életem első nagy szakítása után vigaszként felmentem a Tinderre, ahol nagyon elszaladt velem a ló. Olyannyira, hogy egészen a bőr- és nemibeteg-gondozóig vitt a hátán.
Több mint fél év félig-meddig önkéntes cölibátus után éreztem, hogy egy nő érintésére vágyom. Már a bal kezem sem tudott meglepetést okozni számomra. Viszont tudtam, hogy nem akarom magamat újra kitenni annak a fájdalomnak, amit a szakítás okozott, szóval céltudatosan csak a kalandot kerestem.
Bejött az online társkeresés
Ezelőtt még nem használtam, de természetes lépésnek tűnt, hogy regisztráljak a Tinderre. Nem akarok felvágni, de be is jött. Nem vagyok egy adonisz, ennek ellenére jöttek a matchek, és hihetetlenül jól esett. Olyan önbizalmam lett, amit évek óta nem éreztem. Nemsokára összejött egy randi, amiből ugyan nem lett semmi, de már az a pár óra beszélgetés is teljesen feltüzelt.
Idővel egyre jobban ment a dolog, és a harmadik-negyedik találkára már tudtam, hogy hogyan kell úgy a lényegre térni, hogy ne legyen kínos. Már nem emlékszem, milyen volt az első lány, de nagyon élveztem, és onnantól kezdve nem volt megállás számomra.
Lakásról lakásra jártam, mint a Mikulás
Először egyszerre csak egy lánnyal beszélgettem, aztán a találka után udvariasan megmondtam neki, hogy én csak ennyire vágytam, és elköszöntem. Ahogy nőtt a mellkasom, úgy egyre gyorsabban szüntettem meg a kapcsolatot, majd elkezdtem egyszerre több vasat tartani a tűzben. Körülbelül fél év és több mint húsz csaj után már elkezdett az előfordulni, hogy azt se tudtam kinek a nevét dobja fel az értesítés.
Mondjuk, nem is érdekelt, csak mentem, amikor tudtam. Ha egy részeg csaj csak megemlítette, hogy gyengédségre vágyik, képes voltam az éjszaka közepén odataxizni hozzá és hazavinni.
Ezzel egy időben sajnos a védekezést is elkezdtem hanyagolni.
Természetesen mindig volt nálam óvszer, de egyre többször vettem készpénznek, ha egy lány azt mondta, hogy szed fogamzásgátlót, és az orális örömöknek se mondtam ellent.
Nem válogattam
Az utolsó stádiumban már nem is néztek ki jól azok, akikkel ágyba bújtam. A húszas és harmincas szinglik helyét átvették a 40-es 50-es párducok, és azokból sem az ápolt fajták.
Függő voltam, nem érdekelt semmi, csak az, hogy kielégüljek egy újabb nővel.
A mániámnak az vetett véget, amikor amikor elkezdtek kiütések megjelenni a testemen és a nemiszervemen. Pánikolva mentem bőrgyógyászhoz, akinek először szégyelltem őszintén válaszolni a nemi életemmel kapcsolatos kérdéseire. Persze, ő sem akkor esett le a falvédőről, könyörtelenül kihúzta belőlem az igazságot, és kijelentette, hogy ez nagy valószínűséggel második szakaszban lévő szifilisz.
Én lettem a 21. századi Ady Endre
Nem hittem a fülemnek. Én, szifiliszes? Hetek óta??? Pedig valóban, Ady után 100 évvel, szifiliszes lettem. Ott döbbentem rá, hogy mekkora disznó lett belőlem. Nem amiatt, hogy elkaptam egy nemi betegséget, az bárkivel előfordulhat és nincs benne szégyen. Hanem a szokásaim miatt, amelyek ide vezettek.
Mindenhova betettem a szerszámom, de arra már nem volt eszem, hogy legalább egyszer megvizsgáljam, mi van vele. Pedig a kezdeti szifilisznek, mint megtudtam, csak egy fájdalmatlan kiütés szerűség a tünete, és olyankor elég jól kezelhető. Na, én erre nem figyeltem, inkább csak nőztem, amíg bírtam.
Szóval a tanulság az kicsik és nagyok, hogy soha, de soha ne feküdjetek le védekezés nélkül ismeretlennel. Sőt, még ismerőssel se, csak ha igazán megbízhattok benne.
És ne féljetek a legapróbb tünettel is orvoshoz fordulni!
Hallgassatok rám, mert én épp rengeteg nőt figyelmeztetek arra, hogy elkaphatták tőlem a szifiliszt, és ekkora szégyent még soha nem éreztem életemben.
Jenő történetét Kovács Ákos dolgozta fel.
