Folyamatos vita tárgyát képezi az, hogy tulajdonképpen számít-e a méret vagy sem. Én sajnos abba a kategóriába tartozom, akinek ez fontos, annak érdekében, hogy megfelelő szexuális életem legyen. A pasim természetesen ezt nem tudja, hisz pont ezen a téren vannak hiányosságai.
Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen banális probléma miatt fogok gondolkodni a szakításon. Szörnyű embernek érzem magam, hogy egy alapjáraton tökéletes pasit azért dobtam, mert a pénisze mérete nem megfelelő ahhoz, hogy szexuálisan kielégítsen.
Először, amikor megláttam, mivel van dolgom, nagy levegőt vettem, majd fejben mormoltam magamban, hogy semmi baj, megpróbálod, lehet működni fog, tudod, hogy nem ez a lényeg.
Sajnos, az együttlét után konstatálnom kellett, hogy de, fontos számomra a méret, és ez a pasi bármennyire is nagyon tetszik, nem működik a dolog. Persze, ezt nem akartam elismerni, próbáltam különböző alternatív megoldásokkal, mint például vibrátorokkal pótolni az érzést, vagy más pózokban csinálni, mindezt persze úgy, hogy a már barátomnak ez ne tűnjön fel. Fogalmam sincs, hogy észrevette, vagy sem, mindenesetre egyre frusztrálóbbá vált számomra, hogy alig vannak orgazmusaim. Egy idő után már eljátszottam őket, hogy a barátom jobban érezze magát.
Forrás: Pexels.com
Pár hónapig csináltam ezt, és folyamatosan azon agyaltam, hogyan tudnám kihúzni magam a „feladat” alól, csak hogy ne kelljen újra meg újra eljátszani, hogy a csúcsra jutottam.
A kegyelemdöfést számomra az adta, amikor nem éreztem, hogy bennem van.
Szívesen mondanám, hogy az én hibám, vagy, hogy az én testem miatt tűnik ennyire kicsinek, de nem ez a helyzet. Nem szeretem volna elmondani neki, hisz elképzelhetetlennek tartottam, hogy nem látja reálisan a helyzetet. Már a kedvességét is megkérdőjeleztem, kutattam a hazugságokat a szavai mögött, hisz mi van, ha csak kompenzálni akarja a hiányosságait.
Végül úgy döntöttem, szakítok vele. Hosszú ideig agyaltam azon, hogy elmondjam neki, vagy sem, végül elszántam magamat.
Természetesen, finoman fogalmaztam meg a mondanivalóm, és kihangsúlyoztam, hogy más nőket ez nem zavar, mégis, láttam a szemében az elkeseredést, valamint azt is, hogy nem először hallja ezeket a szavakat.
Miután elmondtam neki a szakítás okát, laza egyszerűséggel felállt, elköszönt tőlem, majd elsétált. Nem kerestük többet egymást, viszont tudtam, nincs harag köztünk.
Panna történetét Hargitai Alexandra jegyezte le.
