Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen banális probléma miatt fogok gondolkodni a szakításon. Szörnyű embernek érzem magam, hogy egy alapjáraton tökéletes pasit azért dobtam, mert a pénisze mérete nem megfelelő ahhoz, hogy szexuálisan kielégítsen.

Sajnos, az együttlét után konstatálnom kellett, hogy de, fontos számomra a méret, és ez a pasi bármennyire is nagyon tetszik, nem működik a dolog. Persze, ezt nem akartam elismerni, próbáltam különböző alternatív megoldásokkal, mint például vibrátorokkal pótolni az érzést, vagy más pózokban csinálni, mindezt persze úgy, hogy a már barátomnak ez ne tűnjön fel. Fogalmam sincs, hogy észrevette, vagy sem, mindenesetre egyre frusztrálóbbá vált számomra, hogy alig vannak orgazmusaim. Egy idő után már eljátszottam őket, hogy a barátom jobban érezze magát.

Forrás: Pexels.com

Pár hónapig csináltam ezt, és folyamatosan azon agyaltam, hogyan tudnám kihúzni magam a „feladat” alól, csak hogy ne kelljen újra meg újra eljátszani, hogy a csúcsra jutottam.

Szívesen mondanám, hogy az én hibám, vagy, hogy az én testem miatt tűnik ennyire kicsinek, de nem ez a helyzet. Nem szeretem volna elmondani neki, hisz elképzelhetetlennek tartottam, hogy nem látja reálisan a helyzetet. Már a kedvességét is megkérdőjeleztem, kutattam a hazugságokat a szavai mögött, hisz mi van, ha csak kompenzálni akarja a hiányosságait.

Végül úgy döntöttem, szakítok vele. Hosszú ideig agyaltam azon, hogy elmondjam neki, vagy sem, végül elszántam magamat.

Természetesen, finoman fogalmaztam meg a mondanivalóm, és kihangsúlyoztam, hogy más nőket ez nem zavar, mégis, láttam a szemében az elkeseredést, valamint azt is, hogy nem először hallja ezeket a szavakat.

Miután elmondtam neki a szakítás okát, laza egyszerűséggel felállt, elköszönt tőlem, majd elsétált. Nem kerestük többet egymást, viszont tudtam, nincs harag köztünk.

Panna történetét Hargitai Alexandra jegyezte le.