Már jó pár éve tengetem egyedül, férfi nélkül a mindennapjaimat, ez idő alatt pedig megéltem csodás barátokkal és szórakozással töltött időszakokat, amikor imádtam az egyedülálló létet, de magányos és lehangolt periódusokat is, amikor nagyon vágytam valakire magam mellé. Sokat tanultam az évek során, egy dolgot azonban sosem sikerült megértenem: mi baja van a férfiaknak azzal, ha lefekszem velük az első randin?!

Nem gondoltam volna, hogy valaha is ez fog történni velem. Egy hatalmas lehetőséget kaptam az élettől, amit ki is használtam. Nem bánom, ami történt, bár lehet, képes lettem volna arra, hogy egyedül is megcsináljam a feladatomat…

Egészen addig nem gondoltam hatalmas bűnnek, hogy 30 évesen nem találtam meg az igazit, míg anyám el nem csalt egy vakrandira…

Heves vitákat vált ki, hogy hány randi után illik megtörténnie a nagy pillanatnak. A női magazinok és prűd nézetű ismerősök remek szabályokat állítanak fel, mintha ezt az egészet számokba lehetne önteni. Megbélyegeznek, ha a vágyaidnak élsz, de helyesen bólogatnak, ha húzod valakivel az időt, amikor így is, úgy is ugyan az lesz a vége.

Találkozgatni valaki újjal - pláne első randira menni - csupa izgalom, ami sokszor félelemmel váltakozik. Vajon tetszeni fogok neki? Nem lesz kínos? Tudunk majd miről beszélgetni? Már mindannyiunk fejében megfordultak az alábbi kérdések, több ezekhez hasonlóval karöltve. Nincs mit tenni, ha ismerkednél, akkor muszáj randizni. De ne aggódj, megmutatjuk, miért teljesen felesleges, hogy görcsben legyen a gyomrod a találka előtt és közben!

Amikor azt érezzük, hogy le akarunk feküdni a másikkal egy randi után, az általában jót jelent. Legalábbis azt biztosan, hogy a testi vonzalom megvan részünkről, ami már félsiker. A kérdés már csak az, hogy mikor lépjük meg a dolgot?