Bár évek óta válni készülök, képtelen vagyok megtenni. Hiába szeretnék véget vetni a zátonyra futott kapcsolatomnak, nem tehetem meg, mert nincs meg hozzá az anyagi hátterem.
Játékok, gyorskaja, új kütyük. A fiam élete csupa móka, amikor az édesapjával van, nekem pedig annak a szülőnek a szerepe jut, aki mindenre nemet mond.
Aki volt már esküvőn, biztosan ismeri az érzés, amikor azt a részt keresi a meghívón, hogy ajándékot kell-e vinni, illetve ha kell, akkor mit, és ha pénzt, akkor mennyit. Kínos a helyzet, mert a pár nem fog konkrét összeget mondani, a vendég pedig nyilván nem szegezi nekik kérdést, hogy mennyi az annyi.
Őszintén a témáról, első kézből ritkán hallani. Pedig az embereknek rengeteg kérdése lenne.
Nem volt más választás. Adósságba keveredtek, és másképp nem tudták volna elkezdeni a közös életüket a pasijával. De erre egyikük se számított!
Azt hinnénk, hogy ezt a sztereotípiát már rég leszámoltuk, a férfiak beletörődtek, hogy a nőknek is van karrierjük. Sőt, néha sokkal sikeresebbek, mint a párjuk. De mégis miért zavarja őket ennyire? És miért is akkora butaság ez a részükről?