Kata, a nővérem öt éve költözött külön a férjétől, aki hat évnyi merő szenvedés után kérte meg, hogy váljanak el. Szeretem a nővéremet, de ettől még be tudom ismerni, amit láttam: abban, hogy a kapcsolatuk és  a házasságuk rövid idő alatt rémálommá vált, mindketten egyformán hibásak voltak. Két ilyen makacs, gyerekes és önző ember nem csoda, hogy nem jött ki jól egymással, tehát tulajdonképpen úgy is mondhatjuk, hogy nem az ő hibájuk volt.

Mikor Kata elköltözött az akkor három éves Bercivel, az exférje, Gábor azonnal be is adta a válókeresetet, és próbálta meggyőzni a nővérem, hogy kérjék a közös felügyeletet, amibe Kata nem ment bele. Most nem akarom részletezni, hogy pontosan milyen botrányok és epizódok tarkították azt a négy évet, mire a gyermekelhelyezés miatt elképesztően hosszúra nyúlt válóper lezárult. A lényeg, ahonnan most ez a történet indul, az, hogy Gábort a bíróság havi kb. kétszázezer forint gyerektartás fizetésére kötelezte, és mivel az ideiglenesen megállapított összeg ennél kevesebb volt, visszamenőleg is ki kellett fizetnie több millió forintot a nővéremnek. Soha semmilyen jelét nem adtam annak, hogy ne a nővérem oldalán állnék, de azért marhára sajnáltam szegény Gábort.

Aztán persze efelett is napirendre tértünk, ment tovább az élet.

Kata beköltözött Bercivel a belvárosba egy barátnője elhunyt édesanyjának a lakásába, amit ingyen kiadtak neki, így már közelebb laktunk egymáshoz, és gyakrabban is találkoztunk. Így vettem észre, hogy bár Kata egyáltalán nem keres rosszul (középvezető egy telekommunikációs cégnél), mégis elég nagy lábon él ahhoz képest, hogy egyedülálló anya. Berci kapott számítógépet és hozzá rengeteg játékot, nem sokkal később egy PlayStationt és karácsonyra egy új iPhone-t is.

Én pénzügyben dolgozom, ezért már évekkel ezelőtt (amikor Gábornak több millió forintot kellett kifizetnie Katának) ajánlgattam neki, hogy ha szeretné, akkor közösen kereshetünk egy jó befektetési lehetőséget, amivel félretehet egy saját lakásra vagy Bercinek, ha majd felnőtt lesz, de valahogy sosem érdekelte a dolog.

A nővérem hívott, hogy tudnék-e esetleg segíteni neki, mert korábban gyorskölcsönt vett fel, hogy Bercinek megvegye az áhított iPhone-t (és még néhány dolgot, amit nem részletezett), és most nem tudja, hogy fogja kamatostul kifizetni. Sírt, hogy ő csak egy egyedülálló anya, és nem tudja mit tegyen, hogy megéljenek és a gyermeke boldog legyen.

Teljesen ledöbbentem, hogy keverhette magát ekkora bajba, de nem mondtam semmit.

Nem érzem magam illetékesnek abban, hogy kioktassam, hogy is kellene kezelnie a pénzügyeit, főleg, mivel attól félek, hogy soha többé nem áll velem szóba, ha visszafogottan ugyan, de kifejtem neki, hogy ha már ekkora összeget ítélt neki a bíróság, és a volt férje még ki is izzadja, akkor igazán költhetné valami értelmes dologra is, ahelyett, hogy a kisfia vélt és valós sérelmeit próbálja kompenzálni. A megdöbbentő az, hogy a pénzkidobás csak a probléma kisebb része, az majd a nagyobb lesz, ha olyan adósságba vagy más pénzügyi problémába keveri magát, amiből nem tudom kihúzni.

Ötletem sincs, hogy mondjam el neki, hogy sürgősen újra kellene terveznie a pénzügyeit…

Sári