Amikor kiderül, hogy végre elkezdtem mozogni, edzésre járok, akkor általában ez az egyik gondolat: „Te? Minek jársz edzőhöz, hiszen vékony vagy!” Van egy másik is: ”De ugye nem fogyni akarsz?!” Aztán amikor szóba kerül, hogy melyik gyakorlatot nem annyira kedvelem, akkor még van olyan is: „Mi? Ezt mindenki meg tudja csinálni, nem?”
A plankről, vagyis a gáttartásról van szó. És igen, néhány másodpercig és nem helyesen kivitelezve bárki meg tudja csinálni. Én is meg tudtam, de aztán jöttek az instrukciók:
Olyan gyengék voltak az izmaim, hogy két hónap után tartok fél percnél, de egy hónap kellett, mire megtanultam helyesen kivitelezni. Ja, és fél percnél egy pár hete még úgy remegtem, mint a kocsonya. Most meg azért remegek, mert már kapom a nehezítéseket. Meg azért is, mert általában ez a zárógyakorlat az edzés végén.
Nagyon büszke leszek magamra, ha elérem először az 1 percet, aztán majd jöhet a nehezítés. Arra gyúrok, hogy egyszer meg tudjam csinálni az 5 perces gáttartás gyakorlatsort, amire az egész világ rákattant egy időben.
Ha minden nap ezzel indítjátok a napot, látszódni fog az eredmény, de ne kapkodjatok, előbb csak tanuljátok meg az alapot.
Nagyon bízom benne, hogy hamarosan a következő gyakorlatok sem okoznak majd nehézséget.
Ezért kezdtem személyi edzőhöz járni
Harminc fölött egy, kettő, na jó, négy évvel azért az ember lánya megérez olyan dolgokat, amelyekről eddig csak olvasott – vagy az én esetemben írt. Tényleg nehezebb felkelni reggel. Tényleg vannak ősz hajszálak, szarkalábak, puhul a bőr, illan a kollagén, indokolatlan úszógumik születnek a vékony testemen is. Sosem voltam sportos fajta, mindenféle mozgás távol áll tőlem, de tíz év ülőmunkával a hátam mögött rájöttem: ez így nem fog menni.
A folytatást olvassátok el IDE kattintva!
