Amikor terhes lettem, mindig is arról álmodoztam, hogy egy igazi belevaló anyuka leszek. Vicces és játékos, akivel a gyerekek imádnak játszani. Sajnos azonban a férjem is a jófej szülő címre pályázott.
Magától értetődik, hogy nem lehet mind a két szülő állandóan szórakoztató. Valakinek muszáj szabályokat hozni, és betartatni azokat. Ahogy telt az idő rájöttem, hogy ez a feladat rám hárul, különben állatkertet nevelgetünk otthon.
Hiába a sok játék, a meseolvasás és a szórakoztató időtöltések, amikor meg kell enni az ebédet, fogat mosni vagy elpakolni a játékokat, én vagyok a rossz zsaru. A férjemmel nem váltogatjuk a szerepeket, és ebből már nagyon elegem van.
Ő sosem kapja meg, hogy utállak! Csúnya anyu! Vagy hasonló szépségeket, mivel mindig ő játssza a jó zsaru szerepét, a fiam mindig hozzáfut, ha szembesítenem kell a valósággal és a kötelezettségekkel.
Nem akartam, hogy ilyen legyek
Vannak napok, amikor sírva pakolom el a kisfiam játékait, mert nem bírom elviselni, hogy újra én legyek a szörnyeteg, aki egy kicsit sem mókás a számára. De nem vállalhatok mindig mindent magamra… Próbáltam hátralépni, és eljátszani a jófej szülőt, de abból mindig káosz kerekedett, ami után nekem kellett rendet tennem. A férjem mindig megígéri, hogy legközelebb szigorúbb, lesz és nem enged neki, majd ő lesz a rossz zsaru, de akárhányszor elérünk addig a pontig, nem tud engedni a boci szemeknek, és végül én kiabálok, hogy mars fürdeni!
Egyáltalán nem ilyen anyuka akartam lenni, de az együttműködés hiánya miatt mégis megtörtént, és egyszerűen nem tudok más lenni. Ugye nem ezt jelenti az anyává válás? Rettegek attól, hogy egy napon a gyerekem megutál, mert minden unalmas és életre nevelő feladat tőlem jön. Túl kicsi ahhoz, hogy megértse, miatta teszem. Ha az apján múlna, egész nap édességet enne, a tévé előtt ülne, és egy szemétdombon élnénk. Közben megértem a férjem, hogy nem akar erélyes lenni, de az meg nem fair, hogy mindig én vagyok a komolyabb.
Mindig is három gyereket szerettünk volna vállalni, de egyszerűen félek attól, hogy teljesen belefásulok ebbe, és a végén már azt sem tudom majd, milyen a szórakozás. Anyukák, akik szintén unják már a rossz zsaru szerepét, ti találtok erre megoldást?
Vica történetét Juhász Adél dolgozta fel
