Nem tudom, én magam nem találkoztam még olyan gyerekkel, akit bármiért kis szörnyetegnek tituláltam volna. Soha.

Az, hogy fiút vagy lányt nevelni nehezebb-e, szinte eldönthetetlen kérdés, de az tény, hogy különbözőképpen kell viszonyulnunk hozzájuk, hisz teljesen mást jelent, különböző kihívásokkal kell megküzdeni egy leendő nő és egy leendő férfi édesanyjaként.

Engedjétek meg, hogy megosszam veletek az én személyes tapasztalataimat arról, hogy miért bízom a házimunka egy részét a gyerekemre.

Mindig is szerettem a gyerekeket, úgy éreztem, szót is értettek velük. Nem okozott számomra fejtörést, amikor az anyaság mellett döntöttem, hisz mindig is erre vágytam. Ennek ellenére úgy érzem, kudarcot vallottam.

Sejtettem, hogy nehéz lesz a kamasz gyerekemmel az élet, de erre sosem gondoltam volna. Lassan kezdek a legrosszabb lehetőségekre gondolni. Mit tegyek?

Azt hittem majd az évek elteltével megkomolyodik, vagy a házasságunk után esetleg megváltozik, ha apuka lesz, de csak vártam a csodát, és semmi sem történt. Magamra maradtam.

Az vesse rám az első követ, aki még egyáltalán nem gondolt erre, mert szerintem olyan szülő nem is létezik! Sokáig csak mondogattam neki, hogy ha nem pakolja el a játékait, én bizony kidobom őket. Most betelt a pohár, és nem csak üres szavak lettek ezek…

Fontos, hogy lányainkat felkészítsük azokra a megpróbáltatásokra, amikkel szembesülniük kell a felnőtté válásuk során. Emiatt igyekszem a lehető legtöbb információt megosztani vele még gyerekkorában, hogy serdülőkorban ne érje meglepetés.