Sejtettem, hogy nehéz lesz a kamasz gyerekemmel az élet, de erre sosem gondoltam volna. Lassan kezdek a legrosszabb lehetőségekre gondolni. Mit tegyek?
Egyedülálló anyukaként kemény feladat a gyermeknevelés. Különösképpen igaz ez a lázadó kamaszkorra. Ilyenkor általában a gyerek a legjobb szándékú tanácsokat és intelmeket sem fogadja meg, és csak megy a saját feje után.
De miért nem beszél velem?
Az előzőek még mind rendben is lennének, de az utóbbi időben nagyon elzárkózik előlem a fiam. A suliból hazaérve csak bemegy a szobájába, és órákra eltűnik. Este pedig se szó se beszéd, elmegy otthonról, és csak késő éjjel ér haza. Ezt képes akár hétköznap is megcsinálni. Ilyenkor telefonon sem érem el, vagy ha igen, akkor is csak közli, hogy majd érkezik.
Törődő anyaként ezt nagyon nehéz megélni. Főleg a némasági részét. Próbálom faggatni, kérdezgetni, hogy mi történt az iskolában, vagy hová megy este, de általában kitérő választ kapok. Vagy semmilyet sem, és tereli a témát. Már ha terelésnek lehet nevezni azt a néhány szót, ami ilyenkor elhangzik.
Már nem tudom, mire gondoljak!
A legrosszabb lehetőségek is felmerültek már bennem. Mi van, ha depressziós? Mi van, ha iszik, vagy még rosszabb esetben drogokat használ? Fogalmam sincs hova megy el este olyan sokáig, és azt sem tudom, hogy délután mit csinál. Az ajtót mindig magára zárja.
Beszéltem már az osztályfőnökével erről, de ő nem lát semmi különöset rajta. Nem keveredett soha rossz társaságba, az órákon viszonylag aktív, bár a tanulmányai nem a legjobbak.
Velem lehet a baj?
Ha mindenki mással olyan, mint eddig, akkor miért zárkózik el pont előlem? Ha velem van a baj, és elrontottam valamit, inkább mondja el, és akkor közösen találunk rá valami megoldást. Amennyire tudom, barátnője még nincs, akihez járhatna, vagy aki tudna nekem segíteni megtalálni a bajt. Gyakran magamat okolom, mert minden jel arra mutat, hogy bennem van a hiba.
Azt mondja, tanulni jár el!
Egy alkalommal ezt válaszolta. Én ezt nem tudom elhinni neki. Miért este járna el tanulni? Főleg hétköznap. Ráadásul a tanulmányi eredményei sem javulnak. Nagyon aggódom, hogy tényleg rossz emberek közé került, akik rászoktatták valamire, de erre utaló jeleket még nem találtam.
Bízom benne, hogy valamilyen lány lehet a dologban. Inkább udvarolni járjon el, mint bármilyen illegálisat csináljon. Persze, az is lehet, hogy én aggódom túl, és nem hagyom élni. Több barátnőm is mondta már, hogy túlgondolok dolgokat.
Mindezek ellenére, azt hiszem, egy anya tartozik a legnagyobb felelősséggel a gyermeke iránt, ha tetszik neki, ha nem. Nem akarom semmi jótól visszatartani, de jogom van tudni, merre jár.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
