Egy kislányom és egy kisfiam van. Mind a ketten szeretnek babákkal játszani. Vigyázni rájuk, etetni őket, mintha ők is szülők lennének. Én úgy gondolom, ezzel az ég világon semmi probléma nincs.
„Mielőtt bármiféle háborgás elindulna, már most leszögezem: imádom a gyerekeimet – csak épp néha az agyamra mennek.” Mi van akkor, ha egy anya annyira kimerült a rendszertelen alvástól, hogy már nem tud funkcionálni? Elfáradhat-e egy nő az anyaságban? Egyáltalán van-e joga ehhez? Olvasói levelünk következik.
Az anya-gyermek kapcsolat az emberi együttélés egyik legkülönlegesebb és legszínesebb jelensége. Se anyának, se gyereknek lenni nem könnyű. Számos kihívás, feladat, mélység és magasság jellemzi mindkettőt. Az anyai szeretet ereje képes a legnagyobb nehézségeket leküzdeni, képes önmagunk, életünk megváltoztatására is.
Amikor terhes lettem, mindig is arról álmodoztam, hogy egy igazi belevaló anyuka leszek. Vicces és játékos, akivel a gyerekek imádnak játszani. Sajnos azonban a férjem is a jófej szülő címre pályázott.
Az érettségi bizonyítványa után kutatott, rég volt a kezében, csak néha kellett, egy - egy új munkahelyhez, meg egy kései egyetemi felvételihez. Amit mégse kezdett el, jött az újabb gyerek.
Tegye fel a kezét az a lány, aki arra vágyik, hogy 24 évesen anya legyen! Nem sokan vagytok, ugye? Hát, tíz, de még öt évvel ezelőtt én sem tudtam volna elképzelni, hogy lelkesen a levegőbe lendült volna a karom egy ilyen mondatra. Azt gondoltam, 24 évesen egyetemre fogok járni (ez igaz is), emellett gyakornok leszek valami menő cégnél, kutatok, publikálok, építem meredeken felfelé ívelő karrierem. Pasik? Majd randizgatok. Család? Gyerek? Persze, valamikor szeretnék. Majd.
Kedves Anyuka!
Számodra én csak egy idegen vagyok, akinek még az arcára sem emlékszel, mégis írnom kell neked, mert a szavaid mélyen belém vésődtek, ahogyan a kislányoddal beszéltél abban a boltban, ahol vásároltam. Remélem egyszer elérnek hozzád a szavaim.
Körbevesznek az életben a magatehetetlen, gyenge nők. Félreértés ne essék, nem a nemük miatt azok. Vagyis igazából igen, mert amiatt nem tanítottak meg nekik dolgokat, amelyekre szükségük lenne az életben. Illetve, amiatt nem hajlandóak elsajátítani készségeket, mert számukra túl férfiasak.