Fontos, hogy lányainkat felkészítsük azokra a megpróbáltatásokra, amikkel szembesülniük kell a felnőtté válásuk során. Emiatt igyekszem a lehető legtöbb információt megosztani vele még gyerekkorában, hogy serdülőkorban ne érje meglepetés.
Gyerekkora óta készítem a lányomat a nagybetűs életre. Minden információt megosztok vele a megfelelő korban, például a menstruációval, a nemi élettel, az öltözködéssel, vagy a megfelelő bőrápolással kapcsolatban.
Amióta megszületett, igyekszem őt okos, határozott és magabiztos nővé nevelni. Az első dolog, amit megtanítottam neki az, hogy ha az óvodában esetleg rosszindulatúak vele, hogyan kezelje azt. Elmagyaráztam neki, hogy a támadások nem miatta történnek, hanem valószínűleg azért, mert a másik gyereket bántja valami. Javasoltam neki, hogy ebben az esetben kérdezzen rá, miért viselkedik így vele a másik, hogy egyrészt kizökkentse őt a haragos és agresszív állapotából, másrészt pedig, hogy megadja a másik gyereknek az empátiát, amire szüksége van, és amit otthon valószínűleg nem kap meg.
A lányom ennek a módszernek köszönhetően több barátot szerzett, valamint sikerült megtanulnia, hogy mások rosszindulata nem feltétlen az ő hibái miatt csattannak rajta.
Amikor később az iskolában találkozott rosszindulatú gyerekekkel, akik kritizálták a külsejét, elmagyaráztam neki, hogy a saját magukban talált hibák miatt beszélnek vele így, és hagyja őket ott, amikor ilyen helyzetbe kerül.
A menstruációról először tíz éves korában kezdtem beszélni. Én viszonylag hamar, tizenkét éves koromban kezdtem el menstruálni először, amit erős görcsök kísértek. Nem szerettem volna, ha ez ugyan úgy felkészületlenül éri őt, ahogy engem, emiatt mindent részletesen elmagyaráztam neki. Elmondtam, hogy ha vérzést tapasztalna, hol találja a betéteket, hogyan kell azokat használni, és mikre figyeljen oda, ha először elkezd menstruálni.
Akkor, amikor elérkezett ez a pillanat az életében, tizenhárom évesen, elmondtam neki azt is, pontosan miért vérzik, mi az oka a menstruációnak. A nemi együttlét lényegét is elmondtam neki, hogy ne kelljen a sötétben tapogatóznia, ha ez a téma felmerülne a közösségében.
Bár az alapokról már ő is tudott, hozzáadtam olyan információkat, amik nem feltétlen terjednek a gyerekek között, például a lelki kapcsolódással kapcsolatban.
Amikor először kezdett fiúzni, akkor kezdtem el neki beszélni az intő jelekről, amikre figyelnie kell, ha ki akarják használni. Megbeszéltem vele, hogy érdemes várnia még a nemi együttléttel, és megkértem, hogy meséljen nekem továbbra is mindenről, ami vele kapcsolatban történik.
Az őszinte kapcsolatunknak hála sikerült úgy nevelnem őt, hogy elkerülje a nagyobb csalódásokat, és hogy egészséges nő váljon belőle.
Anna és Réka történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
