Az anyaság utáni vágy minden nőben másképpen alakul ki. Van, akiben hamar szárba szökken az anyai ösztön, van, akiben a szoptatás során alakul ki az igazi kötődés, van, aki egyáltalán nem vágyik gyerek után, és jól is érzi magát így. Aztán, persze, vannak azok, akik szeretnének babát, de különféle félelmek visszatartják a döntéstől.
Életem legboldogabb napja volt, amikor 9 hosszú hónap után végre karjaimban tarthattam a kislányomat, Mirát. A nőgyógyászom nem sok esélyt látott rá, hogy természetes úton essek teherbe, de mi nem adtuk fel. Az életemnél is jobban szeretem őt, sokan a közvetlen környezetemben viszont kételkednek ebben…
Őszintén érdekelne, hogy létezik-e olyan ember a világon, aki jóban van az anyósával. Fiatal koromban rengeteg rémtörténetet hallottam a vérmes anyukákról, akik mindent megtesznek azért, hogy megkeserítsék a menyük életét, és úgy tűnik, hogy nekem kijárt minden egyes ilyen szörnyűség.
Egy el nem kezdődött élet megrázó befejezése a vetélés. Gyakrabban előfordul, mint hinnénk, éppen ezért ilyet átélt nőkkel beszélgettünk, hogy történeteikkel erőt adjanak másoknak.
Hiába van két csodaszép gyerekem, szinte alig látom őket. Szeretném magam átadni az anyaságnak, de muszáj dolgoznom, és ebbe egyszerűen belebetegszem…