Ha néhány évvel ezelőtt valaki kísértetes sztorikkal állt elő, azonnal legyintettem - nem hiszek a szellemekben. Ma már más a véleményem a túlvilági dolgokról.
Nem átlagos párkapcsolatban élek. A pasimra inkább apaként, mint partnerként tekintek, annak ellenére, hogy egy teljesen működőképes rendszerben élünk. Mindketten tudjuk, hogy párkapcsolatban élünk, néha azonban hagyjuk, hogy kicsit változzanak a szerepek.
Bár évek óta válni készülök, képtelen vagyok megtenni. Hiába szeretnék véget vetni a zátonyra futott kapcsolatomnak, nem tehetem meg, mert nincs meg hozzá az anyagi hátterem.
Játékok, gyorskaja, új kütyük. A fiam élete csupa móka, amikor az édesapjával van, nekem pedig annak a szülőnek a szerepe jut, aki mindenre nemet mond.
Életem legboldogabb napja volt, amikor 9 hosszú hónap után végre karjaimban tarthattam a kislányomat, Mirát. A nőgyógyászom nem sok esélyt látott rá, hogy természetes úton essek teherbe, de mi nem adtuk fel. Az életemnél is jobban szeretem őt, sokan a közvetlen környezetemben viszont kételkednek ebben…