Nem átlagos párkapcsolatban élek. A pasimra inkább apaként, mint partnerként tekintek, annak ellenére, hogy egy teljesen működőképes rendszerben élünk. Mindketten tudjuk, hogy párkapcsolatban élünk, néha azonban hagyjuk, hogy kicsit változzanak a szerepek.
Nem szerepjátékokra, vagy izgalmas fantáziálásra kell gondolni, az apa szerepet szó szerint kell érteni. Plüssöket, apró játékokat kapok rendszeresen a páromtól, valamint tanácsokat, egy kicsi szülői aggodalmat és néha atyai szigort is.
A kapcsolatunk elején még nem ez volt jellemző, hisz tudtuk, körülbelül melyek a férfi, illetve női igények egy kapcsolatban. Idővel azonban mindketten megmutattuk a másiknak, hogy nem bánjuk, ha egy kicsit más, inkább a szülő-gyerek kapcsolatba illő mintákat követünk.
Nem gondolom, hogy ez furcsa lenne, szerintem addig, amíg mindkét félnek ez rendben van, nincs ezzel semmi gond.
Láttam már olyan párokat, akik kölcsönösen megcsalják egymást, titkolóznak egymás előtt, és boldogtalanok. Abban az esetben azonban, ha bevallanák egymásnak és a másik kettő partnernek, hogy nyitott kapcsolatban szeretnének élni, megoldódnának a problémáik, és sokkal kevesebbet kellene stresszelniük. Ez nem működik abban az esetben, ha a felek nem nyitottak erre, de az már egy másik kérdés.
Mi a pasimmal tudjuk, hányadán állunk, és egyáltalán nem zavar minket, ha mások kritizálnak bennünket emiatt. Én igénylem az apai szeretetet, a pasim pedig élvezi, ha kicsit tanítgathat, mutathat nekem új dolgokat, valamint szeretgethet engem úgy, mint egy gyereket.
A legjobb az egészben az, hogy még gyerekszobát is adott nekem, ahol gyakran pihenek, olvasok vagy filmezek.
Ez nagyszerű hely arra, hogy kicsit egyedül legyek, és lenyugodjak, ha esetleg túlpörgök egy társasozós estén, vagy ha túl sokat kell felnőttként viselkednem, például a munkahelyemen.
Azt nem tehetem meg, hogy ne dolgozzak, és ennyire nem is szeretném átvenni egy gyerek szerepét. Az azonban sokszor nehéz számomra, hogy érett, felnőttekhez illő döntéseket hozzak akár stresszhelyzetben is.
Egy fárasztó nap után azonban a párom mindig tudja, mit kell tennie. Általában rendel nekem egy pizzát, és felépíti velem a világ legjobb bunkiját, ahova bekuporodva megnézünk egy animációs filmet.
Imádom a kialakult rutinunkat, és azt, hogy mindketten ki tudunk teljesedni a kapcsolatunkban úgy is, hogy ilyen egyedi igényekkel rendelkezünk.
Angi történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
