Nézem az órát, a gyomrom már görcsben, torkomban gombóc, érzem, hogy nehezebben veszem a levegőt – írja Rózsa, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Tóth Rózsa cikkét olvashatjátok.
Pár perc és indulnom kell a kislányokért az óvodába.
A viszontlátás örömét szeretném átélni, ehelyett a szívem tele van aggodalommal, ma vajon mondja a dadus vagy az óvónő…?
Kicsit köhög a gyerek, folyik az orra, tüsszög, nem jöhet holnap!
Ezektől a szavaktól rettegek.
Dehát még csak egy hete járnak megint…
Nem is olyan régen, még a boldog békeidőkben két nagyobbik, most iskolás gyermekeimnél úgy éreztem, hogy állandóan betegek, folyamatos logisztika volt megoldani, hogy szabadság, vagy gyermektáppénz, esetleg ha már jobban voltak mehettem dolgozni, addig a szomszéd néni vigyázott rájuk, aki sajnos azóta már nincs közöttünk.
De most, ez egészen más. Most ugyanannyit vannak otthon, mint az óvodában.
“Kedves Szülők!
A Népegészségügyi Hivatal utasításàra nem fogadhatunk olyan gyereket, akinek folyik az orra!!!
Kérjük, ennek betartàsàt! Köszönjük!”
Ezt tették ki pár hete a csoportba. És ehhez kőkeményen tartják is magukat az óvónők.
Tudom én, hogyne tudnám, hogy a koronavírus miatt van.
Legutóbb, amikor a férjem vitte őket a gyermekorvosi rendelőbe, a váró tömve volt, dokinéni az összeomlás szélén, közel a 70-hez, ő feladja, ezt már nem bírja tovább, tényleg az első tüsszentésre haza, hozzá küldik a gyerekeket.
Érzem, hogy ez nincs rendjén. Vitaminokat adok nekik, gyógyvizes inhalálás, torokcukorka, mozgás, zöldség-gyümölcsevés. De mintha semmit nem érne. Nem is széllel szemben megyünk, hanem egy tornádó közepén próbálunk lavírozni.
A gyerekeknek (és a felnőtteknek is) szüksége van a közösségi életre, mint egy falat kenyérre. Ha nem találkoznak a betegségekkel nem fog az immunrendszerük soha megerősödni, emlékezni, működni, beindulni.
Ha nem találkoznak gyerekekkel, nem fognak szocializálódni, érzékeny, beforduló gyerekek lesznek.
Felnőtteknek is, de leginkább a fejlődésben lévő gyermekeknek káros testi és lelki szempontból is ez az izoláció. Most alapozzuk meg a személyiségüket, a társas kapcsolatokhoz való hozzáállásukat. Is.
Az építőkövek darabjait illesztgetjük, melyre ők húzhatják fel a tetőt, cserepeket, de az alapokat, az erős falat mi szülők adjuk együtt(működve) a nevelőkkel, pedagógusokkal.
Odaérek az ovihoz, a gyerekek az udvaron, rohannak felém. Ölelés és puszi, a távolból látom, hogy feláll és közelít hozzám a délutános óvónő. Odaadja legkisebbem pizsama felsőjét, mondja, hogy hozzak másikat, mert ez kicsi a fejére. Megkönnyebbülök, kaptunk még egy napot!
De ez csak késleltetése az elkerülhetetlennek.
Ha kíváncsi vagy vendégszerzőnk korábbi cikkeire, akkor olvasd el az Azt hittem több időm lesz – Harmadik kemoterápiám története, a Köhögjön kérem a telefonba!, a Magda, a Szabó – A szerelmes nő és a "Jól vagyok" – (Hajnali nemalvós egyperces a látszat csevegésekről) című írásait is!
Vendégszerzőket keresünk: Írj tartalmat a Vous.hu-ra!
Szívesen kipróbálnád magad a Vous szerzőjeként? Eljött a te időd! Ha van egy jó témád, dolgozd fel, küldd el nekünk, és megjelenik a Vous.hu-n! A részleteket ITT olvashatod el!
